Nem ez a nap volt a legjobban sikerült ebben az évben...
Mikolt úgy kelt, hogy vinnyogott, nyüszögött, sírdogált. És ezt folytatta egész nap. Egyszer hagyta abba, arra a kis időre, amíg a postán voltunk, akkor viszont Hanna akadt ki egy apróságon, és úgy üvöltött, hogy minket nézett mindenki.
Nem ettek, konkrétan semmit. Mikolt délben egy pár kanál gyümölcslevest volt hajlandó elfogadni, Hanna is kb. ennyit, ezen kívül nulla. Délután egy órát aludtak, Hanna ébresztette Mikoltot, aki hasonló jókedvvel ébredt, mint reggel.
Jön a hó? Nagyon nagyon nagyon nagyon elfáradtam. A próbálkozásban, a cipelésben, a kreatív megoldáskeresésben... Közben pedig Áronra koncentrálnék, mert ő meg jelezget, nem nagyon, de azért épp eléggé ahooz, hogy azt gondoljam, jó volna vele is foglalkozni kicsit. De már nem is akarok szólni, ha valamit érzek, inkább megvárom, míg egyenesbe fordulunk...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar