Betegek

Dani csütörtökön két napos konferenciára ment, ottalvósra. Mi éltük a hétköznapokat, élvezve az itthagyott autó nyújtotta komfortot, Hannáért végre nem gyalog kellett elmennünk. Peti a városba ment, csak délután jött haza. Estefelé lementünk a tóhoz motorozni, halakat etetni. A lányok már messziről mondják, harcsa, aranyhal. :)

A füves téren rohangáltak, jókedvűek voltak, Áron is bóklászott, próbálgatta a motort is. Nyolc előtt egy kicsivel indultunk haza vacsorázni, és az estét levezényelni. Hiányzott Dani, beszéltünk vele délután, de úgy éreztem, szépen megy a napunk, rendben lesz az este is, akár Peti segítsége nélkül is, hadd pihenjen.

A lányok közül Mikolt napok óta köhög, tegnap óta Hannát is hallom, bár az övé, Mikolttal ellentétben, aki mélyről és nagyon hurutosan köhög, száraz, inkább irritáló. Nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget ezeknek a tüneteknek, adtam a köhögés ellen a szirupot, kapták a homeopátiát is, figyelve minden jelre, de nem romlott az állapotuk, ha nem is javult dinamikusan.

Mikolt vacsorázni nem akart, a paplanját kérte, a szőnyegen begubózott, cumizott, míg mi ettünk. Hiába kérdezgettem, kér-e valamit, nem is válaszolt. Végül kibugyoláltam, a homloka forró volt. Pisilt is, a szőnyegre sikerült így levetkőztettem. Szerencsére, mert amint elindultam a pisis ruhákkal a mosógéphez, futott utánam, felemeltem, mire összehányt. Magát is, engem is...

Fürdés, lázmérés, 39... Hamar elaludt, minden szokásos óvintézkedést megtettem az éjjelre készülve, és reméltem, hogy jobb lesz, jobban lesz.

Hanna este nehezen aludt el, köhögött, bármit adtam neki. De ő legalább végigaludta az éjszakát, leszámítva azt a rövid időszakot, amikor Mikolt a kuckba kérte magát (másodszor), és láttam rajta, érdemes felkapnom és a fürdőbe rohannunk. Újabb hányás, de már csak a víz jött ki belőle, előtte ivott ugyanis, szomjas volt, és nagyon forró. Mérlegeltem, jobb-e ha adok neki inni, vagy inkább ne... adtam. Nem volt jó ötlet. Hanna végigasszisztálta a jelenetet, aggódott a síró testvéréért. Szerencsére csak kicsit köhögött...

Visszaaludt, miután egy laza hűtőfürdőt vettünk, Áron másodszor kért szopit, aztán hajnalig aludtunk. Hajnalban a nappaliba kellett lemennünk, megint szomjas volt, tudtam, kortyonként adhatok neki, és negyed óránként. Szegénykém, nagyon fáradt volt ahhoz is, hogy nagyon tiltakozzon. Egy óra múlva újra aludt, felvittam és reggelig nyugodtan telt az éjszaka. Leszámítva, hogy amikor megsimogattam Hannát, éreztem, ő is lázas...

Reggel láz nélkül, és teljesen vidáman ébredt, Hannánál 38 fokot mértem. Hurutosan köhögtek már, délelőtt játszottak, Hannán egyáltalán nem látszott, hogy bármi baja volna. Ő jó beteg, ha kell, fekszik. Nem feküdt. Mikolt ivott, reggelizett, és csak délben aludt el, akkor újra felment a láza, de a szemén még mindig nem látszott, hogy beteg volna.

Délutánra néha le, néha felment 38.5ig, Hannának azóta is 37.5-38 a hőemelkedése. Ha nem köhögne, nem zavarna nagyon, az időjárás ingatag mostanában, teljesen belefér a 37.3 körüli hő. Este Dani hazaért, elszaladtunk az orvoshoz, aki addigra már hazament. A felesége rendel holnap reggel, így most egy kicsit megint magamra maradtam, de remélem az éjszaka jobb lesz, minden jel erre utal.

Nagyon fura, egészen más a betegségek lefutása itt, mint otthon... Így nem is tudom, mi a legjobb, mik az eszközeim. Adom nekik a köhögéscsippalítót, Mikolt kapott lázcsillapítót is éjjel, ami akkor nem hatott, magától ment le másfél óra után.

Bízom benne, hogy hamar ledolgozzák a betegséget, minden jel erre utal. Ezzel talán jó úton vagyunk, hogy megszokják végre az itteni bacilusokat, bármit. Áron szopizik, látványosan jól viseli a testvérei betegségeit, eddig koppkopp semmi baja nem volt. Jajj remélem nem szóltam el magam...