Lion dance

A kínai újévről még egy posztnyit szeretnék írni, noha a máig tartó éjszakai petárdázások lassan felőrlik a hitemet, hogy egyszer lesz nyugodt esténk is. Aki kínai környéken él, az így járt... Az ünnep 15 napig tart, ami azt jelenti, hogy elvileg hivatalosan ma lesz az utolsó nap, de hétvége lévén gyanítom, még vasárnap este is élvezhetjük majd a hangoskodást.
Ami miatt viszont nem bánom, hogy ezt az ünnepet is megéltük itt, az a lion dance. A helyi újságban az ünnepek felsorolása közé egy mondatos kitérőben beszúrta a szerkesztő, hogy ha a közelben van ilyen, akkor mindenképpen menjünk el, és nézzük meg.
A park bejáratánál már jó régóta kint volt az óriás plakát, miszerint 15-én délután 4 és 6 között a bevásárlóközpont előtt kerül megrendezésre, és mert aznap Dani itthon volt, Mohamed próféta születésnapja miatt munkaszüneti nap volt... esélyesnek láttam, hogy össze tudjuk szedni a gyerekeket időben.
Hanna napok óta készült már, nagyon kíváncsi volt, nem csodálom, a kép alapján igencsak sejtelmes volt a tartalom.
Ötkor értünk a parkolóba, egy része le volt zárva, hatalmas tömeg hömpölygött, így Dani jobbnak látta visszamenni, és itthon leparkolni. Milyen jó, hogy ilyen közel lakunk. A tömeg az utcaszinten sorakozott, esernyőkkel felszerelkezve, nemrégen esett az eső, és a tűző nap, ami az esőt felváltotta sem volt sokkal kíméletesebb. Az esernyő kettős funkciójáról még nem írtam, de sokan ezzel járnak, a nap ellen védik a bőrüket, lassan itt az ideje nekünk is beszerezni egy családi méretűt.
Az emeleti körgalérián is rengetegen álltak, a műsor már egy órája tartott. Meglepő módon a maláj nemzeti együttes volt a fellépő, két részletben adták elő a "sárkánytáncot", ahogy Hanna nevezi, az elsőről lemaradtunk, de a másodikat hamarosan elkezdték.
A téren kínai dobosok verték a ritmust, középen többféle magasságú oszlopok, amiken az oroszlánok ugráltak a dobszóra. Elképesztő akrobata teljesítmény, hiszen két embert köt össze az oroszlán teste, a hátsó nem lát semmi, kivéve a földet, az első pedig az álarcon keresztül lát csak. Ráadásul két oroszlán táncol egyszerre, egymást kergetve, iszonyú ütemesen. Legalább húsz percen keresztül "ropták", ehhez tűző nap, és legalább harminc fok társult, közben néha dörgött az ég, és hatalmasakat villámlott, fantasztikus élmény volt. A lányok a nagyfiúk nyakában ülve tátott szájjal figyelték a műsort, aminek a végén gyakorlatilag végszóra hatalmas vihar kerekedett, szürreális keretbe foglalva az amúgy is szokatlan látványt.
A tánc végeztével az oroszlánok, és a dobosok végigvonultak az üzleteken, mindenhol lejtettek néhány percet, mandarint zúztak, papírt téptek, nyilván a jó bevétel ösztönzésére. Kb. mint nálunk húsvétkor, itt is jutalmul kis piros zacskókat kaptak, benne pénzzel.
Örülök, hogy láttunk ilyet is, valamivel megint értelmezhetőbbé vált a kínai kultúrának egy helyi szelete. És íme a dekoráció, ami a tigris évéből a nyúl évébe való átmenetet reprezentálja, a maga kicsit gyerekes módján... Igényes, és nagyon jellemzően too much. :)
Érdemes végignézni a tömegen, csupa ázsiai arc, nem csoda, ha a mi szőke gyerekein mindenkinek mosolyt csalnak az arcára. :)