A hét közepére olyan elemi erővel tört rám a bizonytalanság elviselhetetlen érzése, hogy szerda este könyörgtem Daninak, most azonnal keressünk egy helyet, ahol megnézik, és megmondják Csöpp nemét.
Telefonálgattunk, volt is egy intézmény, ahol este fél 10ig bent voltak, de épp aznap már mindenki elment negyed nyolckor... így maradt a bizonytalanság, de picit megnyugodtam, pláne, hogy Dani megígérte, másnap kér egy időpontot.
Csütörtökön azzal jött haza, hogy szombat reggel mehetünk, vázolta, hogy mennyibe kerül, és hogy furán néztek, amikor mondta, hogy nem kell orvos, mert az van nekünk... akkor minek akarunk hozzájuk menni, orvos pedig kell, hogy lássa a leletet, mert ez egy rendes vizsgálat, nem mozi... igazuk van persze, mások a szempontjaink.
Letettem, legalábbis azt hittem, egészen tegnap estig. Dani korábban ért haza, nekem pedig egészen elfogyott a maradék türelmem, és úgy döntöttem, menjünk el a helyi rendelőbe, ahol csak 2d-s uh van, de az orvost nagyon kedveljük, ez olcsóbb is, és igazából tényleg nem mozizni szeretnék, csak megnyugodni végre, hogy tudjam, kire gondolok... A türelmet még mindig nem sajátítottam el, ez tény, de ez van.
Dani felhívta a rendelőt, az orvos épp hazamenni készült, de végül várt még 5 percet, ennyi kellett ugyanis, hogy megérkezzünk. Mosolygott a kínlódásomon, de nagyon készséges volt, mindent megnézett, amit az ő eszközeivel lehetett, méretét tekintve pontos a számításom még mindig, és addig nézte, amíg meg nem mondta...
És most nagyon csúnya dolgot teszek, nem mondom meg, mit mondott... Mert azt mondta, hogy biztosra a 28. héten tudja csak megmondani. És hiába tudom, hogy amit láttunk, az több, mint valószínű, mégsem merem leírni.
De... hamár én ilyen zsivány vagyok, megpróbálok készíteni egy kis játékot, szavazósdit oldalra a számlálója alá, és kíváncsian várom, ti mit gondoltok, kisfiú, vagy kislány Csöpp. 21-én megyünk a saját orvosomhoz, ami már csak kilenc nap, ha ő is megerősíti, amit dr. Veelan mondott, akkor megosztom.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar