Kész a kert

Tegnap délelőtt eljött a kertész (ahogy ígérte, és ez azért itt elég meglepő...) és egy segédje, nekiálltak, és a kis körbehatárolt agyagos, sáros területből kertet varázsoltak nekünk.
Közben Mikoltot ápoltam, Áront fogtam, Hannával próbáltam megbeszélni, hogy segítsen, de mégse legyen útban (a talicskát is tolta, a köveket is rakta, a szemetet is segített kivinni, végig a fiúk mellett volt és leste, mit csinálnak...), és igyekeztem instruálni a folyamatot, volt néhány pont, ahol még jó, hogy itthon voltam épp.
Még így is az egyik legszürreálisabb napunk volt, megspékelve azzal, hogy én sem vagyok valami jól egészségileg, Áronban is bujkál valami, és reggel hitetlenségemben lekaptam a függönyöket (francia típusra tessék gondolni, millió kis hajtással, meg függővel, amit ki kell operálni, majd vissza, mert a mosás után még nedvesen azonnal vissza is kellett tennem, hogy ne gyűrődjenek...), hogy legalább valamivel fokozzam a tisztaságérzetünket. Mondhatom, elég karácsonyi készülődés hangulata volt az egésznek, és bár végül Hanna nem is aludt délután, három, vagy négy körül már volt egy kis homokozó, talpalatnyi fű, és rendezett köves bejáró.
Íme néhány ilyen volt, ilyen lett kép.
A terület nagyjából akkora, mint otthon a verandánk, de így már ki lehet legalább lépni, és van egy kincset érő homokozósarok, hiszen itt sehol nem lehet homokozóba botlani, kivéve a tengerpartot.
Szeretem ezt a kiskertet, barátkozom még vele, nagyon fura, hogy megint nem a sajátunk, csak használni kaptuk...