Kis Mikoltunk két és fél éves lett

Az első dolog, ami eszembe jut róla Dani egyik megjegyzése, miszerint Mikoltunk olyan, mint az arzén. Kis dózisban gyógyszer, nagy dózisban halálos... Van egy pólója, amire ez van írva, little monster. Mindez világoskék alapon kedves kis virágokkal, színes pillangóval. Amikor a múltkor ez volt rajta, állandó mosolyoghatnékom volt, annyira jellemző rá ez a kettősség. Az édes, gyöngyszemű tündérem, aki olyan durva, hangos, és akarnok tud lenni, amire csak egy meglett felnőtt volna képes.

Mikoltot itt érte a kettőésfeledik évfordulója. Rengeteget változott, mióta eljöttünk otthonról, köszönhetően az új környezetnek, a dackorszak is előtört, de olyan elemi erővel, hogy azt lekövetni esélyem sem volt. Próbálgatja a türelmemet, feszegeti a határokat, mindezt oly Mikoltosan teszi, hogy este, amikor elalszik, mégcsak morcos sem tudok lenni rá. Ilyen a természete, az első pillanattól tudtuk, ő az erősebb, és persze könnyű volt vele kisbabaként, mert mindent jelzett és pontosan értelmezhető volt, mit szeretne. Most is így van ez, csak most hajmeresztő dolgokról van hasonlóan konkrét elképzelése, olyankor nem ismer nemet, talánt, majdot... semmit sem.

Január elseje óta beteg. Jelzés ez nekem, mert bár erősnek tűnik, mégis ő a leggyengébb sok szempontból. Talán mert ő szopizott a legkevesebbet, talán mert annyira hozzánőtt Hannához, hogy hannát képezi le, és az ő szenvedéseit forgatja maga ellen, talán mert középsőként tényleg neki jut(na) a legkevesebb. Így nyilván sokkal több figyelem jut rá, de ez mégsem megoldás, ráadásul aggasztó is. Neki a legnehezebb, ő még nem mondja, az ő nyelvét nem beszélem olyan jól, mint a többiekét. Mégis nehéz látni, hogy szívesen rombol, bánt, és semmi sem használ, ha épp ilyen kedve van. Akármeddig képes elmenni, a küzdelemben a halál nemes, neki pedig úgy tűnik nincs félnivalója.

Bizonyos szempontból baba még, és keresi a biztonságot, szeretem, amikor végül úgy dönt, mégiscsak mi vagyunk a pont az életében, és hozzánk bújik, néha még puszit is ad. Sokszor egy egy film kapcsán eszünkbe jut, vajon milyen kamasz, felnőtt válik majd belőle, nekünk mindenesetre edzés a vele való lét, ami a legtöbb esetben valóban szórakoztató.

Mert Mimi az egyik legszínesebb foltja a családnak. Elképesztő ötletei, mondásai vannak, ezeket még rögzíteni sem tudom, de abban a pillanatban annyira meglepően szellemes, hogy csak ámulok. Nem beszél tisztán, de olyan szavakat használ, mint Hanna, ettől még mókásabb az összhatás. Egy tegnapi kérdées megmaradt, azt kérdezgette Danitól, hogy pizsamában ugye nem lehet bemenni a medencébe. Dani nem válaszolt egy darabig, mire Mikolt a legkedvesebb hangján kérte: Papa, válaszolj nekem... :)

Kismacska, aki akkor bújik, ha kedve van, de ha nincs, akkor jajj annak, aki erőszakoskodni akar vele. Elengedhetetlen kellék lett a paplan, sokszor hozza, ráfekszik a nappali közepén, tényleg az az ember érzése, hogy egy kiscicával él együtt. Kicsike még mindig, bár ez itt ázsiában fel sem tűnik, itt a korosztályában szinte magasnak számít. 12 kiló és 92 centi.

Jóevő, jólalvó, de ezekkel sosem volt különösebb gond, az egyetlen, amire figyelnem kell, hogy igyon eleget, mert neki az ivás egy korty, pedig itt, és pláne mostanában nagyon jó volna, ha magától és sokkal többet inna.

Igazi lány, ha ruhát vesz fel, odamegy az apjához, hogy nézd, milyen csinos vagyok. :) Amúgy pedig egy kicsit sem érdekli, ha leeszi magát, ő az, aki biztosan kiönti, kiborítja, leönti, leejti az ételt, egy könnyed "boci", vagy bocsánat követi ezt, vagy semmi. Előbbieknél nem tudok rá haragudni, pláne, amikor hozzáteszi, véletlen volt, nem figyeltem eléggé. :):)

A játékai jellemzően Hanna által vezénylet dolgok, együtt babáznak, építenek, ragasztanak, rajzolnak, mesélnek, de ha egyedül van, akkor sokszor csak keresi a helyét, magától nem szeret elkezdeni semmit, kivéve a hintázást, és néha a szerepjátékokat. Ha elmerül, akkor viszont hosszan játszik, nagyon szeretem nézni ilyenkor, ahogy folyik a halk, szinte észrevétlen belső monológ, pakolgatja a kiskanalakat, a kiskonyhában, instruálja a babákat, és mesét olvas magának.

Az angollal nagyjából úgy halad, ahogy Hannától hallja. Bármit megjegyez, így ő is számol már tízig, és néhány nótát is énekelget.

A mozgása rengeteget fejlődött. A kis cserebogárból egy állandóan próbálkozó, ügyes kis emberke lett, bár rettenetesen óvatos, legalábbis a szavai, amit a leghajmeresztőbb mutatványok közepette használ erre utalnának, ha nem látnám, közben csak felmászik a kissziklára 8közben mondogatja, hogy ő még kicsi és a nagy szikláról lepottyanna és jól megütné magát :):)). Úszik is, karúszóval, úrikisasszony módjára, a fejét kitartva, de nagyon ügyesen, és nagy kedvvel. Hintázik, magasra kell lökni, elréved olyankor, imádom a kis csücsöri száját.

Szeretem azt a módot, ahogyan a világban van, tanulni lehet tőle, hogy a fontos dolgokért ki lehet állni, a többi pedig cseppet sem érdekes.

Hosszúhajú lett, kibújt az összes foga, észrevétlen, csillagszemű, kompakt kis bogár. Szintén észrevétlen tudja az összes színt, számol, elkezdett öltözni. És hogy mit szeret? Őszintén szólva, bármit és semmit sem igazán. Azt hiszem ő egy igazi életigenlő, minden helyzetben a legjobbat kereső, abból a legkellemesebbet kihozni törekvő kismacska. Akit fel kell venni két lépés után, mert elfárad, akinek megvan a maga világa, elképzelése, semmihez sem ragaszkodik, csak és kizárólag a paplanjához... na jó, meg a cumihoz. Sorolhatnám, hogy szereti, ha olvasunk, ha építünk, de ugyanígy szereti, ha békén hagyjuk, és tépegetheti(né) a könyveket... :) Izgalmas világ az övé, tényleg. :)