Elnapolva

Egy darabig egészen mindegy volt, kisfiú, vagy kislány-e a növekvő esténként már apró szárnycsapdosást is produkáló csöpp. Most is mindegy, mégis minden nappal egyre erősebb a vágy, hogy tudjam.
Február 9-ére volt időpontunk az orvoshoz. Mígnem ma Dani felhívta őket, hogy kérjen egy időpontot 4d ultrahangra is, és kiderült, hogy nem csak a kórházban, hanem még náluk is van ilyen gép, vagyis egy alkalommal meglehet minden.
Itt nincs a 16 héten genetikai vizsgálat, hacsak nem kértük a sokszázalékos bizonyosságot nyújtó tripple test-et. Mivel mi nem kértük, maradt az előző vizsgálathoz képest (ami a 12. hét helyett egy hetet csúszva csak a 13-on volt) az egy hónapos szünet, de mert a kínai újév közbeszólt, már majdnem a 19-re kaptam időpontot. De csak majdnem. Pedig az egyetlen ajánlott full scan a huszadikon esedékes, vagyis vagy megyek egyszer egy fogalmamsincs milyen vizsgálatra, vagy még toljuk egy vagy két hetet, és egyben megoldunk mindent.
Summa, nem megyünk kilencedikén... csak 21-én, vagyis még három hetet kell várni arra, hogy elvégezzés az első vérvételt, megejtsük a második igazi vizsgálatot, és alaposabban megnézzék a bébit is.
Nem sietnek el itt semmit. Nem mintha hiányozna a macerálás, de igazán várom már azt a napot. Addig pedig a fiúnevekkel barátkozunk, vagyis barátkoznánk, ha volna olyan, ami minden igényt kielégítően illik.
Épp ma 17 hetes, erről is megemlékezve most 66 kilónál tartok, ami kevesebb, mint Áronnal volt. A pocakom viszont látványos növekedésnek indult, sokszor meg is állítanak, hogy megcsodálják a hármat kint és az egyet bent. Itt is nagy dolog úgy tűnik a nagyonnagy család... És őszintén... még nekem is felfoghatatlan, de abban biztos vagyok, hogy nem luxusüdülés :) már most sem.
Ahogy mocorog, ahogy növekszik, egyre közelebb érzem magamhoz, egyre inkább a család része számomra. A többiek ennek még nem adják semmi jelét, egyedül Hanna szokott mesélni az ő pocakjában növekvő hol Boriról, hol Liliről. :)
A szülésről még nincs körvonalazódott kép, leginkább pihentetjük a dolgot. Én érlelem, Daninak van most rengeteg sürgetőbb megoldani valója, de szembesülve a ténnyel, hogy hamarosan kevesebb lesz a végéig, mint vissza, elő előkerül a téma. Cseppet sem félek egyik verziótól sem, kivéve azt a kis rossz érzést, amit Siklós és Erzsike biztos keze hiányának megélése jelent... Azzal bíztatom magam, hogy úgyis én szülöm ezt a babát is...
És hamár a legkisebbről nem tudok új képpel szolgálni, íme a többiek :) vágatlanul, megdolgozatlanul... nekem így is az egyik kedvencem. :) Tegnapi újdonság... Dani is érezte mozogni :)