Rabu, 10 Agustus 2011

Muszáj írnom róla

Egy hete minden nap hosszú órákat vannak a fejemben. Minden este ülök egy darabig a sötétben, és rájuk gondolok...
A Pastramiban láttuk egymást utoljára. Erősen megöleltem mindhármójukat, tudtam, most látom őket így, együtt utoljára.
Tegnap délután elment egy barát. A kisfia két éves.
Sok mindenre tudok magyarázatot, nagyon sok dologgal képes vagyok megbékélni. Ezzel most nem....

Tidak ada komentar:

Posting Komentar