Az utolsó nap

A mamám kért tőlem egy képet, de nem találtam. Kutattam hát a sűrűben, és rátaláltam Dani maláj telefonjáról lementettekre, és hogy még izgalmasabb legyen a dolog (ezeket a képeket eddig még nem láttam... :) úgy tűnik rajtam kívül is van, aki néha kattintgat) a képek zöme egy évvel ezelőtt készült.
Egy éve, amikor először jártunk Penangon, amikor Szilvi majdnem lekéste az óév búcsúztatóját, mi pedig egyre izgatottabban vártuk, mikor érkezik meg végre Magyarországról, ami akkor olyan nagyon távolinak tűnt, amikor először éreztem magam kicsit jobban odakinn, amikor Lelle már tagadhatatlanul látványos volt, amikor újra találkozhattunk néhány ausztrál rokonnal, és amikor még egyáltalán nem sejtettem, hogy a következő szilvesztert hidegben, itthon töltjük majd.
Szeretnék majd egy tisztességes évértékelést is írni, de most csak gyönyörködöm a régiúj képekben, meg emlékezem... és van ami, vannak akik hiányzonak...