Lelle hét hónaposan

Hanna a napokban mondta valakinek, hogy Lelle hat hónapos. Annyira természetes volt, hogy fel se merült bennem, hogy megkérdőjelezzem a kijelentését.
Csak a napján döbbentem meg, hogy mostantól hét, és gyorsan át is írtam Hanna buksijában is. Ő hamarabb megbarátkozott vele, mint én.
Úgy szeretném elkerülni a közhelyszerű sóhajtozást, de annyira nem megy, hogy mostantól még szabadkozni sem fogok miatta. Mert Lellével csak a hétköznapok hosszúak, amúgy pedig száguld az idő... amit most is, mint minden csendes pillanatban kimerevítenék...
Ezért fotózom... azt hiszem.
Íme az első kedvenc:
Persze ha összegezni kell, akkor látom, mennyi minden történt :)
Evés.
Már épp elgyászoltam a szoptatást, mikor egy péntek reggelen ismét érdeklődést mutatott, pedig előtte hétfő volt, mikor utoljára elfogadta. Jajj de nehezen szokom ezt a részt még mindig, és lehet, hogy ez sokáves koráig így is marad. :)
Azóta nagyjából minden nap egyszer szopizik, az összes többi felajánlást úgy utasítja vissza, mintha nem is értené, mit adok.
A kanállal viszont egyre rutinosabb a viszonyuk, egyszer kap egy nap szilárdat, ebben nem vagyok nagyon következetes, mert van hogy főzelék, van hogy gyümölcs. Egyelőre cukkini, sütőtök, sárgarépa, körte, alma és banán volt a repertoár, illetve néha egy kis kenyérhéj, amit lázas lelkesedéssel gyűr be a szájába, és inkább megfulladna, mintsem hogy odaadja az utolsó apró, de neki mégis veszélyes darabkát.
Alvás.
Nap közben zömmel egyet alszik, ritkán kettőt, este viszont a cumisüveg kiürítése után három perccel már alszik is. Hol vannak már a nagy kínlódások. Ha a pocakja nem zavarná, még éjjel sem lenne hangos, legfeljebb kétszer kér enni, és egy párszor a cumiját keresi, de ezekre az akciókra nem is ébredünk fel igazán.
Úgy szeretem, hogy ott van mellettünk.
Mozgás.
Meg a kis teste... Az ortopéd orvos is megerősítette Kornél diagnózisát, miszerint Lelle tökéletesen működik. A csípő uh is rendben volt, a doktornéni mosolyogva dögönyözte a kis hurkákat, és még azt is mondta, hogy szép :) Mert hogy nekem az, az egy dolog... :) De azért ez megnyugtató.
Pléne, hogy látom, hogy az, amit anno Áronnal hosszan gyakoroltunk, Lellének mennyire automatikus. Gurul minden irányba, és bármit megszerez ezzel. Tolat, és támaszt magasan, négykézláb rugózik (ez a csípő izületeinek lazításához nélkülözhetetlen, ami a mászás során jön majd jól), és pár napja elkezdett oldalra kiülni, amolyan római pózban egyik kézzel támaszt, a másikkal játszik. Igazából már csak a kúszásnak drukkolok, mert ha az is elindul, akkor végképp megnyugszom. :)
Játék.
Berreg, tapsol, ütöget, és minden érdekli, ami zörög, színes, vagy lapozható. Így újabban a könyvek hozzák lázba, meg a duplo. És a papírzsepis zacskó is, meg a laptop. :)
Játék a víz, a szalag, az anyag, és a saját lába. Rettenetesen szeret meztelenül lenni, azonnal a szájába veszi a lábacskáit. :) Nagyon édes, ahogy igyekszik kézben tartani a csúszós holmit. :)
Temperamentum.
Emellett sem mennék el sor nélkül... Lelle változatlanul a legigényesebb babábk, ami a tördést illeti. Volt néhány könnyedebb hét, de már elmúlt. Sírós, kiabálós, érzékeny kis lélek, a legszívesebben a hátamra kötve tölti az időt, ami nincs is ellenemre, csak ha épp mindenki beteg, én is, és kevés az erőm, hogy hurcoljam egész álló nap... miközben ezermindent csinálok. Így sajnos sokszor sír, és általában ő nyer. Mert azért ennek úgy kell lennie.
Számokban.
7 kiló, 68 centi és még mindig fogatlan.
Jajj és én hogy szeretem!!!
Arról, hogy a hónapot azért végigkísérte az emésztésével kapcsolatos kanossza, a pospisebbel egyetemben, és egy laza náthás köhögős hét is belefért, csak két sorban írom le, ennyi elég is ebből...