A poszt visszakerül majd a helyére, és reményeim szerint az utolsó három hónap krónikája holnapra elkészül... addig beszéljenek a képek... és persze lehet kommentelni már ebben a fázisában is...
Volt három év, amikor a felnőttek naptárat kaptak tőlünk karácsonyra. Ágiék szerkesztették, nyomtatták, számomra is a legjobb ajándékok egyike volt, és nagyon bántam, hogy tavaly a messzeségből végül nem küldtem képeket, így 2011es naptárunk sem lett... ahogy az idén is elmaradt. Egyszerűen elfelejtettem. :)
Pedig egész évben, és még azután is olyan jó volt visszanézni mekkorák voltak a gyerekek, melyik mit tudott, hol jártunk. Órákat el lehetett nézegetni ezeket az A4eseket. :)
Amikor tegnapelőtt a Penangos kollázst készítettem, eszembe jutott, milyen jó volna megcsinálni minden hónapról egy-egy montázst, a legfontosabb képekből. És bármennyire is nagy falatnak bizonyult a rengeteg (és ez nem is jó szó a mennyiségre) fotóból kiválogatni a "leg"-eket, miközben egymás után kerültek elő a jobbnál jobb, emlékezetesnél emlékezetesebb képek, szép lassan feldolgoztam az elmúlt évünket.
Ime a három napos munka eredménye, a 2011-es év képekben és néhány mondatban. Nekem nagyon fontos volt, hogy elkészüljön.
Január
- Az első hónap betegséggel kezdődött... :) Lázas, torokfájós pár napjaink voltak, minden gyereken végigment, a rosszban a jó, hogy olyan orvost és embert is találtunk egyben, akiben megbíztam, akit idehaza is kívánnék.
- A hónap a ház berendezésével, megszokásával, a környék és a város felfedezésével, megismerésével telt, sok sok első alkalom... Az első állatkertezés, az első Batu Caves, az első utrahang.
- Hanna ovis lett, nekem pedig erős kétségeim voltak affelől, hogy ez mindannyiunknak jó.
- Megtaláltuk a helyet, ahonnan Dani végre egy káddal a hátán tért haza, amiről sokáig úgy gondoltam, a negyedik kisbabánk születési helye lesz. :)- Az egyik legnagyobb változás a házban a kert kicsinosítása volt, az első naptól nagyon szerettük, mert bár picike volt, a térben elfért két hinta, és egy kis homokozó is. A fűről nem is beszélve... egy szelet otthon. :)
- Áron egyre ügyesebb kisgyerekké lett, bár még nagyon sokáig zsebbengyerek maradt.
- A gymborees bérletünket, ami a tőlünk távoli Bangsarba szólt, átváltottam a Tropicanaba, és megkezdtünk kialakítani egy új heti rutint.
- Január végén pedig megérkezett Peti.
Február
- Sokat kirándultunk ebben a hónapban.Kétszer is megjártuk például Melaccát, igaz, másodjára csak az állatkertig jutottunk. :) Az első látogatás ebben a városban a kínai újév miatt is nagyon izgalmas volt, eljutottunk egy igazi kínai szertartásra is, egészen véletlenül, de azt hiszem, ezek azok az élmények, amiket még ötven év múlva is emlegetünk majd.
- Itt lovagoltak a lányok először a kinti életünk alatt, Hanna ragyogott a boldogságtól. :)
- Megtudtuk, hogy kislányt várunk, és el is neveztük. A szülés körülményei matt aggódtam folyamatosan, de ez el sem múlt egészen júliusig :).
- Sokat voltak betegek a gyerekek, picit az ovit és a medencét is ludasnak érzem, Áron februárban először és szerencsére utoljára ugatva köhögött egy éjjel...
- Hanna falat mászott, ezt nagyon szerette, és az oviban átkerült antie Juleehoz, ahol végre felszabadultabb lett, bár még mindig sokat dilemmáztam a kérdésen.
- Jártunk az elefántoknál, megnéztük a lion dancet a kínai újév egyik hagyományos műsorát, és bosszankodtunk a két hétig tartó éjszakai petárdázás miatt.
- Freddie születésnapi partyján Peti megismerkedett Roryval, aki munkát ajánlott végül Petinek.
- Az első Gentinges "lajoskázás" is a februárt színesítette, ebben a hónapban még nélkülem... akkor épp betegen feküdtem otthon, de nagyon jólesett a pihenés. :)
- Áron a "hemm" mellett már a papával és az autóval is próbálkozott.
- Devi elkezdett járni hozzánk, és azonnal be is fészkelte magát a szívünkbe...
Március
- Március legelején, a születésnapomra egy hatalmas ajándékot kaptam, azt a fényképezőgépet, amit mindig is szerettem volna... Egészen hihetetlen volt kézbe venni, és aztóta is minden nap hálás vagyok az áldozatért, amit Dani ezzel a kiadással vállalt. Remélem, egyszer majd vissza tudom adni neki ezt. :)
- Hanna olyannyira frusztrálttá vált az oviban, Mikolt pedig annyira szeretett volna menni, hogy úgy döntöttem, Mimikénk is megkezdi a szocializáció ezen formáját kétésfél évesen. Mikolt az első pillanattól kezdve otthonosan mozgott a Kiddies Patch-ben, és gyakorlatilag az utolsó pillanatig nem hagyott kétséget bennem afelől, hogy ez volt a legjobb döntésem.
- Peti elkezdett dolgozni, ezzel a 24 órás gyerekfelügyelet ismét az én feladatommá vált, de nagyon szerettem, amikor ment, amikor csurom vizesen az izzadtságtól megérkezett... biciklivel járt, abban az elképesztő melegben.
- Először voltam fenn a "hegyen", és valódi volnzalom alakult ki részemről, akárhányszor is mentünk (egy időben minden hétvégén), mindig más fényeket, időjárást tapasztaltunk. Nagyon szerettem.
- Voltunk Szingapúrban, ami számomra a töltekezésről szólt, hiszen Peti vigyázott a lányokra, mi pedig Áronnal két napot töltöttünk ebben a furcsa, de rengeteg szépséget is rejtő világban.
- Elkészült az első túrógombóc, amihez házilag készítettem a túrót, és bár tökéletesnek nem nevezném, mégis egy falat hazai volt.
- Hanna egyre szebben úszott, már a mellúszó kartempó tökéletesítésén dolgozott márciusban, míg Áron, aki eddig csak a lépcsőkről szemlélődött, egyik napról a másikra bemerészkedett a mélybe, és megtanult kutyaúszásban tempózni. Bevettük a klubházat is, a vasárnap délutánok programja egy ideig az ottani medencézés lett.
- Meglátogattak bennünket Szilviék, és elkezdett kialakulni egy barátságféle a szomszéd négygyerekes családdal is, akik nálunk töltöttek egy délutánt.
- Hanna és Mikolt talán az ovi miatt egyre közelebb kerültek egymáshoz, olyannyira, hogy előfordult, a délutáni alvásra Mimi beköltözött Hanna mellé az ágyába.
Április
- Áron névnapjával indult a hónap, amit állatkertezéssel, és egy kis köszöntéssel ünnepeltünk. Ezeken az alkalmakon hiányzott a nagycsalád...
- Hogy mégis kicsit oldottabban voltunk már malájhonban, jelzi, hogy sikerült átlépve a félelem határait, felhívtuk Sáráékat. Bár az ottaniak és a mieink is meglehetősen zavarban voltak, Hannára nagyon nagy hatással volt a beszélgetés.
- Elkészítettük az első közös hajtogatós alkotást, a kishajót, amit Hanna szerint Sára tanított neki, és amit onnanntól kezdve milliószámra gyártott.
- Otthonról megérkezett a karácsony óta várva várt hatalmas csomag, benne egy babakocsival Lellének, egy csomó kisruha (amiket természetesen azonnal ki is mostunk), és egy halom ajándék a gyerekeknek. Rettenetesen örültünk mindennek, a gyerekek a babakocsinak is, amit Peti összeszerelt, ők pedig egymás után beleültek, és tolták egymást felváltva.
- Dani egyre nehezebben viselte a maláj munkahelyzetet, és ezt nagyon nem volt jó látni.
- Mikolt egyre bíztatóbb jeleit mutatta a szobatisztaság mihamarabbi bekövetkezésének, még gyakran bepisilt ugyan, de már majdnem csak bugyit hordott nap közben.
- Áron karúszóval ugrált a mélyvízbe, a lábaival a felszín közelében lábtempózott, teljesen vízbiztossá vált, már be sem kellett vele menni, olyannyira.
- Ismét voltak betegek, és ismét ugyanazt az orrfolyós, torokfájós, köhögős nyavaját kapták meg... medencevírus...
- Felfedeztünk egy új helyet, egy igazi kis paradicsomot a Berjaya Hill tetején. Az oda vezető úton lovarda, ahol a lányok ismét lovagolhattak egyet, majd egy nyúlfarm, ahol simogatni és etetni lehetett az állatokat. A hegytető kis véroskájában gyönyörködtünk, és még az sem zavart nagyon (nagyon nagyon), hogy két teremnyi játszógéppel igyekeztek pótolni a legkisebbeknek szóló kultúrprogram hiányát.
- Elérkezett a 28. hét Lellepocakkal, és ennek apropójából 4D-s ultrahangon jártunk. Fantasztikus géppel viszgáltak, fantasztikus felvételek készültek. (Sajnos a montázsból ez kimaradt... )
- Áron esti altatását sikerrel Dani vette át, ez nagy könnyebbséget jelentett nekem. Éjjel még mindig ezerszer cicizett. :) Még jó sokáig...
- Készültünk a húsvétra, tojást festettünk, húsvét vasárnap pedig ajándékok várták a gyerekeket, Hanna megkapta élete első kétkerekű biciklijét.
- Elkészült az első almáspitém, és húsvét alkalmából ismét kirándultunk egyet Ákosékhoz, Penangra, ahol Áron a legnagyobb meglepetésemre, elkezdett megbarátkozni a homokkal is.
Május
- Anyák napja kerti virágokkal, rengeteg eső, bezártság, és az én egyre nehezedő pocakom, nyomott kedvem jut eszembe elsőként. Ennek oldására, és mert a gyerekek egyébként (Áron hatalmas akaratát leszámítva, amit még ketten Petivel sem tudtunk mindig mosolyogva kezelni...) nagyon konstruktívan eljátszottak bent is, pl. konyháztak rengeteget, megterítve a kisasztalt, amit a nappali közepére húztak, és csak hordták a sok tányért, poharat... mindezt hárman, a legnagyobb egyetértésben... (A képeket nézve jutott csak eszembe ismét, mennyit kreatívkodtunk, hiszen menni nem lehetett, az időt pedig el kellett töltenünk így is...), szóval elkezdtem varrni. Kézzel, nyulat. Májusban két nyuszilány született, majd egy nyúlfiú is.
Jártunk a kormányzati városnegyedben, Putrajayaban, megnéztük kívülről a nagy mecsetet, de be nem jutottunk.
- Volt ovis nyílt nap, ahol megismertem Yut és Yohanát is, akik a lányok legjobb barátai lettek itt.
- A 33. héten ismét zöld utat kapott a vízbenszülés, de liner nélkül ez mit sem ért... újabb kálváriáját éltem meg ennek a várandósságnak, a kilátástalansággal, kétségbeeséssel, amit igyekeztem jól használni, meríteni belőle. Igazából nem sikerült, csak méginkább megerősítette bennem, hogy magamnak kell megoldanom azt, ami nekem fontos.
- Hanna névnapját ünnepeltük, Mikolt pedig annyira felbátorodott a vízben, hogy Hanna nyomában ő is ugrált már kintről, sőt először életében levette a karúszókat is, és úgy próbált meg úszni.
- Hanna megtanult a bringájával kétkeréken tekerni. Az ő kérése volt, egy kevés bosszankodás után végül ráérzett a technikára. A kitámasztók valahol megvannak, de sosem kerültek vissza a biciklire. A kevésbé szívmelengető vele kapcsolatban, hogy körömrágó lett.
- Elkészült az első kakaós csiga, és a kertben beüzemeltük a kismedencés strandot.
Június
- Júniusban kevés kép készült, ez már a befelé fordulás ideje volt számomra.
- Az egyhangú napokat a gyerekek újabb játékai színesítették, mint a sorbarendezés, vagy Áron lankadatlan érdeklődése a kukásautó iránt. Bármikor, ha megérkezett, ki kellett állne vele az ablakba, míg el nem mentek a bácsik.
- Felfedeztünk egy parkot közel a lakóhelyünkhöz, kis tóval, teknősökkel, két játszóval, nagy területtel. Sokat jártunk ide, mert bár árnyék itt sem nagyon volt, a június valamiért kevesebb hőséges napot adott, mint a május, volt, hogy csak 25 fokot mértünk. Nekem jólesett nagyon.
- Lelle 36 hetessé cseperedett, én pedig alig vártam, hogy végre ismét teljes emberként tudjak mozogni. Mindenki azt kérte, legalább anyukámat várjam meg.
- Anyukám megérkezett, megünnepeltük a születésnapját. :)
- Peti az utolsó napjait töltötte bébifelvigyázóként, hogy aztán egy nagy kalandra induljon, meg sem várva Lelle érkezését. (Pedig neki kijárt volna, hamár végigasszisztálta az egész várandósságomat)
- A természettudományi múzeum dínókiállítása után megnéztük a föld alatti kiállítás bejáratát is. Hanna Danival be is merészkedett, de nem tetszett egyiküknek sem... Többet nem jártunk itt.
- Áron másfél éves lett, a rombolás helyett már építeni is szeretett, az első alkotása egy hosszú sínpálya volt.
Július
- A gyerekeknek ovis szünet, nekem a készülődés.
- Anyukám hatalmas segítséget jelentett, rengeteget segített, még a jobbkormányos autót is megtanulta kezelni a szükség okán. Volt, hogy ő vitte a lányokat reggel, és nagyon nagyon bátran helytállt.
- Peti elment Borneóra és csak augusztus végén érkezett meg újra, épp, mikor Lelle hat hetes lett.
- Voltunk egy utolsó kiránduláson fenn a hegyen, magam is megdöbbentem, mekkora lett a pocakom.
- A legtöbb gondolatom természetesen a szülés körül forgott, és végül a liner megrendelés, majd éppenhogy megérkezése kis megnyugvással töltött el.
- A lányok szobájába lecipeltük a másodikról a nagy matracot, három nappal Lelle születése előtt, ettől a naptól együtt aludtak. Áron beköltözött harmadiknak Mimi nagyobb kiságyába.
- 11-én végre megérkezett Lelle. Szépen, simán született, és leszámítva a vérveszteséget, nem kívánhattam volna szebbet.
... és innentől kezdve egy új világ vette kezdetét, a legelső pillanata, ami számomra örökké emlékezetes marad, ahogy a nagyok fogadták a legkisebbet. Kedvesen, érzékenyen, finoman, tökéletesen.
- Volt még névnap, meg házassági évforduló, és pancsolás a mosdóban Áron módon, aztán születtek festmények, Mikoltté lenyűgözően színes, Hannáé precíz, finom... épp amilyenek ők.
- Az első igazi társasozós élmény is ehhez a hónaphoz kapcsolódik, a fekete péter nevű játék lett megunhatatlanná, idővel már ketten is tudtak játszani vele, magukra igazítva a szabályt, ugyanis nálunk a legszerencsésebb, akinél a lap maradt. :)
- Volt rengeteg tej is, és mert ekkor már a levegőben lebegett a sorsunk, nem fagyasztottam, hanem a gyerekeknek adtram, akik kezdetben lelkesen, majd kevésbé, de egy darabig itták. Azért ma már nagyon sajnálom, hogy nincsenek aranytartalékaink...
- Mikolt 3 éves lett, igazi nagylány, anyukám még megülte velünk a napját, aztán hazaengedtük... nehéz szívvel, és a gyengeségemre való tekintettel egy ideig úgy is volt, hogy marasztaljuk, végül jobbra fordult a vörösvérsejtek száma, így ő is nyugodtabban repülhetett haza.
Augusztus
- Már tudtuk, hogy készülni kell, nekem rettenetesen nehezemre esett a gondolat, hogy újból pakolni kell, újból egy szakadékba kell nézni, még úgy is, hogy tudtam, jó lesz nekünk itthon... nekünk, de főleg a gyerekeknek.
- Elkészült Lelle nyula, és azt hiszem ez volt az egyik legnagyobb történés ebben a hónapban...
- Illetve Peti érkezése a hónap vége felé, aminek mind nagyon nagyon örültünk. :)
- Elkezdtem azon gondolkodni, mi legyen az, amit haza szeretnék majd vinni, és semmi más nem jutott eszembe, mint az indiai ruhák a gyerekeknek. Eljutottunk Brickfieldbe, de végül az utolsó pillanatra maradt mindez.
- Az első hatos fotó, nagyon nagy kedvencem lett.
- Áron első csacsigolása, délceg kis lovagként. Áron egyébként is elég nehezen vislehető arcát mutatta ezidőtájt, de a kezdődő beszéde, a végtelen szeretete sokszor ellensúlyozta a kétségbeesésemet.
- Lelle sírós, érzékeny kis csomag, de rettenetesen szerencsés, hogy rögtön hárman ugrottak, ha valami problémája adódott... sokszor.
- National Day volt az oviban, ahová bekéreckedtem, és nagyon örültem neki, hogy eszembe jutott, fantasztikus kis leképeződése volt Malajziának ez a kis esemény, ahol mindenki népviseletben jelent meg.
Szeptember
- A készülődés elől a semmittevésbe menekültem... igyekeztem nem foglalkozni a teendőkkel. Sem fizikailag, sem lelkileg nem bírtam el még.
- Megkaptuk Lelle útlevelét, amivel egy nagy kő gördült le a szívünkről, legalább hazavihetjük.
- Ezzel együtt megvettük a repülőjegyeinket, én pedig elkezdtem barátkozni a szóval, haza.
- A négygyerekes család is hazaköltözött, és végül nem sikerült elköszönnünk úgy, ahogy illett volna, ezt azóta is sajnálom.
- Sorra búcsúztunk el az ismerős helyektől, emberektől, olyan találkozásaink voltak, amik, ha maradunk, biztosan más súlyúak lettek volna. Igy mind kivételes és emlékezetes marad. Pl. Julie és Nadia látogatása, a vacsorameghívásunk Devihez, az indiai templomtól való búcsúzásunk, amikor először szólított meg pap...
- Áron haját leborotváltam, vegyes sikert aratva a családi berkekben.
- Volt betegség is, Mikolt hányásaival tarkított éjjelek, torokfájás, de ezen már meg sem lepődtünk.
- Készítettünk cipelőket, ezek még mindig a játékaik része. Szeretem...
- Sorra érkeztek az őszi ruhák, Hanna pedig elkezdett készülni Csillához, a Pillangó csoportba.
- Lettek indiai ruhái a gyerekeknek, és elérkezett az utolsó előtti nap. Devi hozott nekem egy szárit. Nem tudok betelni vele...
- Aztán elérkezett az utolsó nap is, az utolsó Desa Parkcityben. Nehezemre esett búcsút mondani, mert tudom, ide, így már soha...
- A szeptember egy nagy utazással végződött, ezért is van itt kép kép is, egyre lehetetlenség lett volna rátenni mindent.- Jártunk hidegben, a Cameron magasföldön, ettünk epret és megaztunk, majd hányingert kaptam a szerpentinen.
- Voltunk melegben, gorilláknál, és végül Penangtól is elbúcsúztunk, Szilviékkal töltve az utolsó napok egyikét. Hálás vagyok a barátságukért, azért a nyitottságért, ahogyan be és elfogadtak bennünket, ahogy bármikor felmerült, mindig szívesen láttak. Remélem egyszer viszonozhatjuk majd. :)
- Peti és Lelle összhangja szívmelengető, pedig féltem tőle, hogy Peti majd nem mer ennyire közel kerülni Lelléhez... alaptalannak bizonyult a félelem, olyannyira, hogy fájt elszakítani őket egymástól itthon. (a nagy szeretés azóta is töretlen, és én ennek úgy örülök)
- Hazafelé még megszálltunk a Gentingen, az egyik legemlékezetesebb éjszaka lett ez nekem ebből a majdnem egy évből. Lassú volt, és méltó zárása az utunknak. Egy újabb nagycsaládos kép, Peti készítette, nekem kicsit hiányzik róla...
- Kalandosan, de végül felszálltunk a repülőre, és mire hazaértünk Magyarorszégra, elhagytunk egy babakocsit, és volt még néhány kalandunk... de hazaértünk. Annak a semmihez sem fogható öröme, hogy fontosak vagyunk, ezután pedig szorosan azé, hogy lehet sétálni, mert van járda, és nem éget a nap.
Október
November
December
Tidak ada komentar:
Posting Komentar