Az előestén végigpörgött a pocakos egységünk minden pillanata, a születése, az első pillanatok, ahogy a kezemben fogtam, a négy gyerekem a kórházi ágyon, az érzések, a gondolatok, minden, ami Lellével kapcsolatban fontos nekem.
Míg vártam, úgy gondoltam, érzékeny, finom kis lélek lesz. Érzékeny, finom kislány maradt idekinnt is. Olyan érdekes, mennyire tisztán érezhető volt ez már az első moccanásaiban is. Peti az első hetekben mindig azt mondta ha Lelléről beszélt, hogy úgy látja kicsit nagyobbként, hogy Lelle mosolygós, kedves pici lány... Semmi kétségem felőle, hogy így lesz.
Úgy hittem, hogy ennyi apróság után már nem fog tudni meglepetéssel szolgálni egy negyedik baba, de be kell látnom, hogy dehogynem :). Amennyire hasonlít a többiekre, annyira különbözik is tőlük. Rengeteg pici történés idéződik fel nap mint nap, ami a testvéreivel kapcsolatos, emlékek, rácsodálkozás, és mégis annyira Lellésen más Ő, hogy lehetne akár első gyerekünk is. És örülök, hogy negyedik, mert így legalább tudom, hogy minden úgy van jól, ahogy van, még akkor is, ha rengetegszer elkeseredem azon, hogy amit szeretnék, amit szerettem volna, az végül egészen másként lett. Lelle is tanítóm... a tökéletlenségemet igyekszik elfogadtatni magammal, miközben folyton azzal szembesít, az elég jó épp elég. Igyekszem elhinni neki...
Ime a csupaszem hathónapos lenyomata:
Evés
Az első számú emésztendő számomra. Nehezen megy elfogadnom, hogy nem szeret szopizni, hogy ha lefektetem az ölemben, határozottan összeszorítja a száját, megfeszíti magát és kiabál. Azon kívül, hogy még mindig úgy gondolom, szüksége van az anyatejre, az bánt, hogy ezt a fajta kapcsolódást utasítja el nagyon határozottan. Amikor cumisüvegből etetem, sokszor megpuszilom, és arra gondolok közben, hogy ezt nem tudnám megtenni, ha szopizna. Kicsike vígasz...
Egy nap egyszer eddig még mindig sikerült ciciből megetetni, és fejek is állandóan, így nagyjából 2-3 deci tejet kap naponta, a többi tápi, és rizstej. A hozzátáplálás egyelőre meglehetősen kezdeti stádiumban van, öt kanálnál többet csak a sütőtökös almából fogadott el. A többiek zárt ajkakra találtak, néhányuk fejfordítással.
Alvás
Ez is olyan nagyon jellemzően Lellés...
Nappal, bár nagyon zavarja a nagyok folytonos nyüzsgése, mégis leginkább a nappalit preferálja, még úgy is, ha ott zsizsegnek a feje felett. Ettől aztán senkinek nem az igazi, mert természetesen a játszók nem tudnak csendben lenni, Lelle pedig morcoskodik, mert felébresztik. Igy sokszor (ha az időjárás engedi) inkább kint hagyom, mert ha a babakocsiban elalszik, akkor sokkal könnyebb nekünk is, neki is. Ilyenkor van, hogy csak egyet alszik, 11-től 4-ig, amit egyáltalán nem bánok, mert így nekem is jut egy kis csend meg alvás.
Ha bent ragadunk, akkor kettőt, vagy hármat alszik, teljesen más ritmusban, mint a többiek.
Éjjel még mindig változó hogy hol a legjobb, a miágyunkban a legritkább vendég, amit nagyon sajnálok... a nappali gyakoribb alvóhely, mostanában pedig a mesélős szoba lett a kedvenc. Kétnaponta váltjuk egymást Danival, amit szintén szoknom kellett, de beláttam, másképp nem megy hosszú távon. Persze ha szopizna, és mellettem aludna, fel sem ébrednék... de Lelle más... egy embert még elvisel maga mellett, de többet nem :). Azt gondolom, hogy szüksége van a csendre, a sötétre, a zavartalanságra.
Mióta tápszert kap éjszaka, kétszer ébred, az esti utolsó, nagyjából 10 körüli vacsora után fél kettő körül, aztán négy és öt között és eszik egyet reggel hét körül, de alszik tovább nagyjából nyolcig.
Mozgás
Kétszer jártunk Kornélnál az elmúlt hónapban, először csak meg szerettem volna mutatni neki Lellét, de végül hárommal érkeztem, és Áron miatt visszarendelt bennünket ismét. Mindkétszer azt mondta Lellére, hogy ilyen tökéletes, ruganyos, szimmetrikus gyerekem még nem volt. :)
Tény, hogy az életkorának megfelelően szépen hozza az elvárhatót, szerintem kicsit mozgékonyabb is, mint az átlag. Folyamatosan mozgásban van, ahogy leteszem, lendíti a lábát, és vagy megfogja és játszik velük, vagy azonnal gurul az oldalára.
Forog is, gurul is, hason fekve nyújtott könyökkel támaszt, húzza a popsiját maga alá, egyszer véletlenül sikerült négykézlábra ügyeskedni magát, onnan viszont nem tudott visszahasalni... eldőlt oldalra :) Elkaptam...
Hason tolat.
Egyik kezéből a másikba teszi a játékot, hangot adón a gombot megnyomja, tudatosan tapsol. Apró kereket megforgat, és persze ráz, meg ütöget és mindent a szájába vesz. Hajat, szakállat húz, szemüveget lekap, cumit a szájából kiveszi, majd visszateszi, Áron arcát simogatja. Imádom...
Kognitív
Kicsit ugyan korai, és eddig egyiküknél sem tapasztaltam, de megjelent az idegenfélelem. Megismeri az ismerősöket, ha meghallja a lányok, vagy Áron hangját, keresni kezdi őket. A sötét haj nem nyerő, ezután következik a férfi, majd az idegen nő. Kis válogatós.
Elképesztően mélyen és okosan figyel, régóta nincs semmi babás bambulás az arcán.
Mindenmás
Játék a lába, a szája, a hangja, minden ami zörög, zenél, hangot ad. Buborékot fúj, kurjant, válaszolgat. Hurkásodik, főleg a combocskája, szerintem 6300 gramm, a védőnő szerint 6800, mindenesetre nem sok, bár ránézésre nem fog elfogyni maholnap. Bensőséges kapcsolatot ápol a paplanjával, a cumijával, a forgóval, valamint a csíkos kendőmmel. Szereti a pancsolást, talán ez a legjobb pillanat minden napjában, ilyenkor ellazul, és még etetni is engedi magát... Lehet, hogy még szopizna is, ha beférnék mellé a kádba :). Szereti a meleget, de elaludni kifejezetten a hűvösben tud csak, ha begyújtunk a kemencébe, a nappali sem az igazi alvókuckó. Szeret meztelenkedni, a teli pelust ki nem állhatja.
Foga még nincs, ebben mindegyikükre hasonlít, 68 centi, kékszemű, vöröses a haja. Most épp. :)
Ha meglát fülig ér a szája, de ha nem vagyok kéznél, akkor összedől a világ. Mindig...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar