Nem fogok politikai témákban merengeni. Megígértem magamnak és a blognak egyaránt.
A történelmi hűség kedvéért annyit mégis kénytelen vagyok leírni, hogy ma számomra Magyarországon élni olyan, mint egy száguldó vonat utasának lenni valahol egy meglehetősen instabil sínpáron egy szerpentin szélén.
De ma számomra ebben a városban, a családommal, a barátaimmal lennem a legnagyszerűbb dolog, ami történhetett, és erre minden nap rácsodálkozom.
Ami tőlem telik, azt megteszem, a legjobb tudásom szerint.
Ha pedig döntést kell hozni, akkor majd döntést hozok. Akkor is, ha az nem lesz könnyű és nem lesz a könnyebb út.
A többiről nyilatkozzanak azok, akiknek nagyobb rálátásuk van a jelenre. És ez nem flegma elutasítás, hanem annak a hite, hogy az én dolgom egyelőre becsülettel nevelni és pozitív energiákat sugározni, és befogadni...
Egy biztosabb és őszinte jövő reményében.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar