Arról már csak nagyon suttogva szólok, hogy ha lenne is, szívem szerint egy nagy kockás plédbe burkolózva egy hatalmas bögre teát szürcsölgetnék szigorúan CSENDBEN... miközben a tűz pattogását vagy a pehelyhóesést nézegetném, mikor mihez van épp kedvem.
A valóság ellenben egy meglehetősen intenzív fogzás tüneteit produkáló Áron, egy majdnem beteg Lelle, és még két apróság. Alvásmegvonás tüneteit vettem észre magamon, a kedvem pedig... mondjuk kevéssé ünnepi.
Egészen addig volt ez így (dacára a cinkének és a hóesésnek egyaránt), míg homlokomra csapva előbb Gryllust, majd egy kis Sebestyén Mártát hallgattunk a gyerekekkel youtube, de mert a letargia fokozódott csak az emelkedés helyett, gyerekbarátabb hívószavakat pötyögtem a szörcshelyére.
Mickey és Minnie riszáltak, aztán egy kis Micimackó, míg utolsó egyszerélünk próbálkozásra egy állóképnek is megnyugtató két kis böngyörbabára mutatott Hanna, én pedig kapva az alkalmon (mijöhetmég... haddszóljon) klikkeltem is.
Az eredmény: :):):):) ha nem ült volna három gyerek az ölemben, biztosan táncra is perdülünk. :):) És hogy legyen egy kis meglepetés mára is, most tessék kicsit hátradőlni, és kikapcsolni.
Ha esetleg kedvet kapott volna bárki, hogy megtanítsa, a szöveget pl. itt megtalálja. :)
... update, mert este végül kijutottunk a házból, és megörökítettem a kedvenc olajfámat, a házunk szomszédságában, amint fehér bundában pompázik. (Hogy ne csak más tollaival ékesítsem ezt a mai posztot...)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar