Az a szerencse

Hogy őszi szünet van.
Mert nem kell esténként két gyerek ruháit kiválogatni előre.
Mert nem kell senkit idecitálni hogy el tudja vinni a lányokat oviba.
Mert akkor kelnek, amikor akarnak. Zömmel korán. :)
Mert az anyukámnak is őszi szünet van, vagyis van nekünk.
Hogy van skype, és az idétlen hétórás eltolódásnak fittyet hányva kétszer beszélünk, és még látjuk is.
Mert különben végeláthatatlan volna az idő, ami most nem telik olyan gyorsan, mint szokott.
Mert nagyon édes, hogy Lelle ha meglátja a monitoron, megsimogatja és végtelen Papapapázásba kezd. Egyébként pedig minden kulcscsörgésre kiabálja, hogy Papapapa.
Mert megmutatja, hol alszik, és így a gyerekeknek is sokkal kézzelfoghatóbb.
Hogy vettem szombaton egy adag viaszos vásznat.
Mert enélkül nehezen lenne kivitelezhető az ígérte, minden nap alkotunk valamit.
Áron pl. simán kiborította a vizes edényét.
Ma már ügyesebb voltam, és nem is kellett olyan sokat takarítani, az alkotások viszont egyre szebbek.
Sőt még gyurmát is főztünk Marival, életemben először... ennyire vagyok én ügyes kreatív anyuka.
Holnap készülhet az újabb adag, ma majdnem elfogyott az első, pedig nem volt kevés. De alkotunk, az meg ezzel jár.
Hogy tudom, elmúlik minden betegség.
Mert amúgy ezer bajom van. Pont most, és ez igazán várható is volt. Mondjuk a torokfájás fülfájással nem a legideálisabb, pláne abban a mértékben ahogy az most van. De suttogni és kiabálni remekül tudok...
Hat év után először bevettem egy komoly kemikáliát... egy panadolt.
Hogy már csak négyet kell aludni.
Mert ma este még azt hittem ötöt. És végül tényleg.
De holnap már csak négyet... Egyébként majdnem mindegy, holnap lesz a holtpont úgy érzem.
Ha kívánhatnék, akkor azt kívánnám, gyógyuljon meg Lelle igaziból, és aludjon rendesen, mondjuk ahogy szokott. És akkor valószínűleg nekem is gyorsabban menne.
A többi rendben van, holnap lesz Peti születésnapja, pénteken Sáráék jönnek, lesz még munka is örömből, meg egy szülinapi zsúr, de az már Danival.
És hogy milyen ez az overálos, koránsötétedő majdnemtél?
Nem fogom visszasírni...
Egyébként pedig Hanna születésnapjáról fogok írni, mert még nem tettem, és olyan jó volt.
Most pedig alszom, mert azt meg megígértem.