Harisnya, póló, igen már csak kettőt...
És hopp, lett is december ötödik napja (hamár a vallomásoknál tartunk, azt sem tudom biztosan sosem, hogy hatodika vagy hetedike a nap...), és délután.
Szerencsére már délelőtt megpendítettem Daninak, hogy se egy mandarin, se egy marék mogyoró, ő pedig hazafelé még tett egy kanyart, és mikor ránkesteledve, kicsit szorongva hívtam, hogy jön-e már hazafelé, derűsen válaszolgatott, hogy kinder tojás, aszalt barack.
Hogy az év folyamán a gardrób (remélem még nagyon sokára fogják a gyerekeim olvasni ezt a bejegyzést...) tetején két nagy kosárnyi egyszercsak odaadjuk ajándék halmozódott fel, amikről tegnap este listát készítettem, kinek mikorra melyiket adjuk majd, kész főnyeremény.
Így esett, hogy altatás után (írok erről hamarosan :)) még lekúsztam, és a négy kisszéken a négy pár gumicsizmába (amit Hanna választott ki mindenkinek, hiszen ezeknek a leghosszabb a száruk, és jóóó sok csoki beléjükfér) került tengernyi finomság. És duplomotor Áronnak, pici baba Lellének, színes ceruza Mikoltnak és egy szinező Hannának.
És mindenkinek egy egy póló, amit muszáj volt, mert fenyegette őket a kinövés réme.
Mire reggel letámolyogtam, a kislányok már az új szettben pompáztak, aranymosollyal az arcukon.
Aztán lejött Áron, megevett egy évre elegendő csokoládét (valahogy le kellene szoknunk erről a csokidologról... de legalább hamar elfogy mondogatom), majd a reggelit nem, végül pedig megérkezett Lelle is, kerekre nyitott szemmel figyelte, mi ez a kirakat a teraszajtóban.
Neki a csokik pakolgatása okozta a legnagyobb örömöt. Aztán a mandarin. :)
Az esemény kétségtelenül legnagyszerűbb velejárója számomra (az aszalt barack után) az a felismerés volt, hogy a karácsonyi mitkapjanak a kosártartalomnak köszönhetően az idén is rövidre zárult.
Két kis kattintás az interneten, és kééész. Ma fizettem, a fele már úton.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar