Minggu, 17 Maret 2013

Mai

Hétfőn reggel Hanna kérésére begyújtottam a kemencébe.
Nem ilyen lazán, mert igényelt a művelet némi előkészítést, például nem volt gyújtós sem, meg a tudásom a hogyanról is hézagosnak bizonyult.
Azért harminc perc kitartó küzdelem árán végül lett tűz is, meleg is.
A dolog pikantériája, hogy gyerekkoromban két cserépkályhánk is volt, de valahogy sosem tanultam meg az igazi jó technikát.
Kedden nem próbáltam újra, de kognitív módon készültem.
Estére meglehetősen hideg lett a földszinten, úgyhogy elhatároztam, betegség ide vagy oda, melegnek lenni kell.
A tervezés eredménye a tiszta kandallóablak a nappaliból nézve, és tűzropogás három perc alatt.
Öten álltunk hosszan belebámulva.

Tidak ada komentar:

Posting Komentar