Hanna hatéves

Egy kis nosztalgia, a hosszabb iromány beharagnozásaképp.
Pár dolog azért kikívánkozik, ami a készületek közben eszembe jutott.
Születése pillanatától néz. Tisztán, mélyen, zavarbaejtőn.
Egy csomó apróság akkor jut csak eszembe, ha előkerül egy kép, és nagyon nagyon örülök, hogy leírva megvan minden kis részlet, mert különben semmire nem emlékeznék.
Azt hittem, sosem lesz vége annak az első pár hónapnak. Hat éves... Nem értem.
Az eszemmel tudom, nem tudtam volna többet adni, és mégis úgy szeretnék visszamenni, és mindent újra, százszor jobban, a pillanatban végigélni vele.
Ez a fogadalom, ha egyáltalán tehet ilyet az ember.
Jelen lenni. Vele lenni.
Négyfelé, négyszeresen, kizárólagosan.
Isten éltessen sokáig édes Hanna!