Áron időről időre elkápráztat a beszélőkéjével. (A többiekről is illene írnom lassacskán...)
Nézegetem, és alig látom, hogy nem sokkal múlt kétéves. Biztosan sokat számít a lányok jelenléte, de tény, hogy mind fizikailag, mint beszédben bőven többnek tűnik, mint amennyi. Aztán egy egy hiszti előkerül, és tagadhatatlanul bébi lesz belőle... hát még amikor alszik. :)
De mert nem vagyok jó a szószedet gyártásban, most mielőtt elfelejteném őket, gyorsan leírom inkább. :)
Régóta egyedül eszik, mondhatom, hogy szépen, de többnyire védőfelszerelés alkalmazása szükséges, mert azért még kicsi a maradéktalan tisztaság megőrzéséhez. Mindenesetre megható, ahogyan fiú létére bánik a kanállal, villával. Ennek ellenére sokszor mondhatom, hogy hajoljon a tányérja fölé, mert mostanában új igét gyártott arra a nézésre, amivel ezt a közlésemet indítani szoktam, megelőzve engem :):
- Mama, hajoj föjöjök. Játod?
Anyák napja alkalmából fagyizást ígértünk a gyerekeknek, ami addig addig csúszott, míg már ebédidő nem lett. Az ígéret betartandó, az ebéd pedig elfogyasztandó, vagyis nem mentünk előtte cukrászdába, jogos zúgolódát kiváltva a kis népből, annak ellenére, hogy újabb ígéretet kaptak, ha mindent rendesen megettek, már indulunk is.
Egészen gyorsan ettek is, és hogy a délutáni alvás se maradjon el, autóval érkeztünk a fagyishoz. Az épületet meg kellett kerülnünk, mögötte tudtunk csak parkolni, a cukrászda pedig a széles főút járdája felől nyílik. Áron persze előre szaladt, ami nekem cseppet sem volt megnyugtató, futottunk utána, de mire utolértük, már a lépcsőket szedte, hogy mielőbb beérjen a szentéjbe.
Dani kérdezte is tőle, mire ez a nagy sietség, mire Áronunk így válaszolt:
- Papa, úgy szajadtam, ahogy csak a jábam bíjta.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar