Mint példul a vénusz meg a jupiter megunhatatlan jelenlétét, amit ma este a gyerekmentes nagyon gyors bevásárlás után a kietlen pusztában nézegettünk sokáig Danival... így se csúnya :)
Aztán eljött a megújulás pillanata is, egy egész napra szőke csíkok lopták be magukat a már három éve egyre sötétedő tincseim közé, de sehogyansem tudtam megszokni őket, pedig valaha nagyon is hozzám tartozott ez.
Így történt, hogy péntek este már ismét a sötétebb tónus dominált, kis bolondozással benne, és most olyan jó, hogy azt hiszem marad a hossza is. A hála pedig Vikié, aki dolgozott vele kétszer, és csak azért nem evett meg, mert szeret.
Voltunk egy kilencgyerekes családnál vendégeskedni egy ovis napon, ovi helyett, rengeteget kaptam, és erősödtem, többek között abban, hogy milyen szép is a nagycsalád. Ők is, az enyémek is. Jó volt látni a rendet, hiszen náluk a legkisebb már három éves, és lelkessé tett, új energiákat adott ez a nem is olyan messzi távlat.
Már csak a házunkat kellene tudni megtartanunk, a jelenben talán ez az egyetlen dolog, ami miatt nem is kicsit szorongunk, és míg én igyekszem mindent megtenni azért, hogy könnyítsek Dani terhén, amit ő cipel, az cseppet sem irigylésre méltó.
Itt pedig a mai két legfontosabb.
Lellét pelenkáztam, majd elszaladtam kidobni a pelust, és mire visszaértem, Lelle ült.
Régóta gyakorol, és volt már egy kósza próbálkozása a héten, de ma tökéletesítette a technikát, és miközben a popsitörlős zacskóval zörgött, nagyokat vigyorgott az újdonsült tudomány okozta perspektíva váltás okán, és még az is belefért az ülve töltött percekbe, hogy én kigyönyörködjem magam, majd meg is örökítsem. :)
Azóta a kádban is csak ülve. :) ... és az esti elalvás is okozott némi fejtörést.A második kép pedig egyszerűen csak:
Az óraátállítás legkellemesebb mellékhatása és a lemenő nap aranyfénye... Áront nem izgatta még a pogácsa sem :).
Tidak ada komentar:
Posting Komentar