Az esetek majdnem száz százalékában egy napocska, sugárzó, tiszta, őszinte kis energiabomba, és van néhány tizedesnyi, amikor a bomba marad a jelzőkből.
És amikor olyan, akkor annyira próbára teszi az elégjóanyaságomat, hogy inkább volnék a kakis pelenka a fenekén, mint az jóanyja. Ez az egyik legjellemzőbb ok bájdövéj, a másik, amikor megzöldül a bezártságtól.
És ha ez a kettő együtt van éppen, akkor meg menten meg bennünket közösen valaki egymástól, de sajnos be kell látnom, hogy a felnőtt én vagyok, és bár nehezemre esik megtalálni a hangot, amikor belecsíp az elmerülten felfedező legkisebbe, vagy kupán vágja a furulyával a középsőt, mégis úgy illik... ene.
Drága Apósom persze erre csak legyint (már nem is mindig amúgy), hogy pont úgy viselkedik, mint egy gyerek... és vér sem folyik (épphogy), szó meg nem használ. Vagyis de... mert van, hogy odamegy és megsimogatja, aztán meglátja a furulyát és már emeli is újra.
Csodajó volna minden esetben azzal felmenteni, hogy érdeklődő, nagy helyigénnyel és energiatartalékkal bíró, erős fizikumú és akaratú fiúgyermekről beszélünk, sokszor nem is akarom.
Mert milyen jó neki, hogy csupa lányok közé született, és milyen szerencséje van, hogy nem agyabugyálják el a nagyobb fiútestvérei naponta. Becsülje meg, és tanulja meg a határokat is betartani. Kisebbet, gyengébbet nem bántunk, nem rajzolunk asztalra, és nem üvöltünk torokszakadtan öt perccel ébredés után, csak azért, mert mégis inkább vizet tej helyett.
Dehát nem...
Kétésfél éves sincs, jön a foga és hát nagy energiatartalékkal és helyigénnyel bír.
A kis puhafülű, bújós, sértődékeny, okos, szépbeszédű.
Úgyhogy hullámzunk.
Hol azt érzem, hogy megenném, hol meg egy zsák krumplit szeretnék helyette. Közbülső állapot nem nagyon van. Mert amikor rendben van a világgal, akkor ilyen, amikor meg nincs, akkor pedig olyan.
Ez van.
A szerelem meg csak nem múlik, pedig a zsák krumplit is komolyan szoktam gondolni...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar