Jött egy levél

Még tegnap.
Hivatalos, pecsét is van rajta, arra már nem emlékszem, ki küldte pontosan, de nagyon komoly fogalmakkal közlik benne, hogy G. Áron Mór szeptembertől helyhiány miatt nem járhat az óvodába.
Jött még egy a kukatársaságtól, azzal foglalkoztam inkább (a 120 literest minden két hétben egyszer sikerül csak kitennünk a megfelelő napon, és még így sem telik meg teljesen), hogy megkérdezzem, mennyiért mérnének egy kisebb ibriket.
Közben a kinyitott hivatalos ott szemtelenkedett az asztalon, a nagy pecsétjével, meg Áron kiboldolt nevével a közepén.
Kicsit sajnáltam magunkat és eléggé felháborodtam.
Mert nem igazságos ez. Kértem, és mégsem.
Még akkor is, ha a szívem mélyén tudtam én, hogy ez csak egy próba, és még annak is karcsúcska.
Mert jobban esett volna, ha én dönthetem el, hogy viszem végül, vagy nagyvonalúan lemondok a helyéről valaki más javára.
A kukatársaságnál azonnal felvették a kagylót, és minden buta kérdésemre kedvesen válaszoltak, és míg tollat kerestem, hogy felírjam, hogy nem négyezerhét, hanem kétezernégy, leesett az Áronbold. Én meg elszégyelltem magam.
Hogy telhetetlen vagyok. Csak egy levél jött, vagyis Mikoltot tuti nem utasították el.
És hamár, akkor most pont lépéselőnyben vagyok a múltkori, majdmeglátjuk hova fér be Mimi beszélgetés óta, mert így én kérhetek... mondjuk egy vegyescsoportot Miminek.
Aztán délben, mikor Hannáért mentem, még puffogtam az ovi ablakába biggyesztett cetlin, hogy vannak fiatalabbak is, akiket meg felvettek.
És bent az öltözőben azért morogtam magammal, mert már csak ilyen morgós nap ez, hogy miért van az, hogy mikor nekem minden gyerekem négy, mire oviba kerül és amúgy sem mehetett volna a kiskirályfi a nővéreivel, mert idén a korosztályracionalizáció miatt nem tesznek kicsiket a vegyesbe, hát normális vagyok-e, hogy nem megkönnyebbültem, hogy marad csak nekem, meg egy kicsit a nagyszülőknek, és nagyon Lellének, hanem azon morgok, hogy de a hároméveseket, meg a nagycsaládosokat kötelező felvenni, meg milyen jópofa lett volna három Gönci egy kupacban?
Aztán kijött Hanna, és olyan nagynak láttam, meg Csilla, azzal, hogy ő már tudja, hogy Mikolt mehet a vegyesbe, és akkor meg azon kattogtam, hogy vajon Mikolt oviérett-e már... és hogy nem lehet katica, csak körte, vagy szív, vagy gyöngysor.
Lehet, hogy aludnom kellene inkább?
Mindenesetre délután Áron illatos buksiját szagolgatva, és az évzáró ünnepség azon pillanatában, mikor Mikolt is beállt a ballagók mellé és nagykomolyan megfogta a vállát Hannának, elérzékenyültem. Mikolt oviérett, Áron meg ölbevaló még.
Elteszem a pecséteset emlékbe.
Mikolt szívecske szeretne lenni. A katica eszébe sem jutott...