Meg álldigál...
Ez utóbbit nem láttam, mert a nagypapának tartogatta, aki ma este gyermekfelügyeletet látott el nálunk, míg én máshol hédereltem.
Majd holnap megmutatom, ha a kisasszony engem is szándékol majd elkápráztatni.
Úgy meghatódtunk az édösapjával, mintha először történt volna gyermekes életünk történetében ilyesmi, pedig egyrészt semmi meglepő nincs abban, hogy a profi mászó a következő gyakorlaton ügyködik, másrészt meg igenis megható minden ilyen első dolog.
Éppúgy, mint Áron új attrakciója.
Van abban valami, hogy a nagycsaládban a nagyobb húzza a kisebbet, ezt Áron beszélőkéjén szépen le is lehet mérni, mert olyan szavakat használ, amit Hanna valószínűleg először egy hete hallott... de az is igaz, hogy a mi Hannánk az anyasági versenyen az élen végezne, olyan profizmussal teszi amiről úgy gondolja, kell, hogy lassan nyugdíjba is vonulhatok, mert nem lesz semmi tennivalóm. Ráadásul mindezeket meghökkentő türelemmel és leleménnyel, sokszor pironkodva a magam bénaságán hallgatom, ahogy a legkreatívabb ötletekkel áll elő, aminek következtében megtörténik mindaz, ami ha én kérem teljesen reménytelen. Öltözés, pelenkacsere...
Tegnap délben, a gyerekek már az emeleten randalíroztak, míg én romtakarítottam odalenn, hallom ám, ahogy Hanna kis nyomást gyakorol az öccsére, akinek egyébként az a kényszerképzete, hogy a wc megeszi...
- Ugye kis Áronka, hogy szeretnél a wc-be pisilni? Ugye, hogy felülsz a wcre? Milyen ügyes vagy!
Szuggesztív kommunikáció című tantárgy, pszichológia szak ötödév.
Mondja tovább:?
- Jól van, nagyon bátor vagy!!!
Aztán csend, csak hallom, hogy a lányok megunták a várakozást, és kimasíroztak a fürdőből.
Pár perc elteltével Áron kikiabál:
- Kéééész vagyok.
Alig hittem a fülemnek, futottam fel, hogy a saját szememmel lássam a tényt is. Hanna gyorsabb volt nálam persze, agyondicsérte a kicsit és közben mondogatta neki:
- Megmondjuk a mamának is, milyen nagyfiú vagy már!
És aztán persze mind nagyon boldogok és büszkék voltunk Áronra, mert valóban belepisilt a wc-be, de ez még semmi, mert a szűkítőt is feltettem neki örömömben, ő meg annyira örült annak, hogy én örülök, hogy újra pisilt.
Meg délután is, meg este is.
Aztán reggel levettem a pelusát, és akkor is sikerült, ezen felbuzdulva elővettük a "bugyikat" csak mert az alsógatya szót még nem ismeri, és délelőtt kétszer cseréltük újabbra és újabbra, úgyhogy végülis nem teljes a siker, de alakul.
Elvárás nincs, Áron kérte a gatyát, a pelusra délben nekem kellett rábeszélnem. Picit.
Időnk és pelenkánk mint a tenger, holnap azért megint megkérdem, bugyi, illetve gatya, vagy pelus.
Hanna 3d-ben rajzol, Mikolt pedig azt kérte, tegyük Hanna ágyát az övé mellé. Most van egy 16nm-nyi gyerekszobánk, amiben 4nm-en zsúfolódik minden, a maradék a tánctér. Viszont kuckós, és jó őket egy kupacban látni.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar