A dédi üvegei

Van bennem a dédiből elég sok :)
Erre a mai párbeszéd is elég jó példa, bár ezt a vonalat tudatosan építgetem le magamban.
Úgy esett, hogy már a második adag bodzaszörp (ígérem ez az utolsó poszt ebben a témában) ázik a főzésre várva, nekem pedig elfogytak az üvegeim.
Törtem a fejem, mivel pótoljam, és már ott tartottam, hogy veszek egy párat, de egy kicsit lelombozta a szörpgyártási lelkesedésemet, hogy újabb kiadásokkal jár majd az amúgy ingyen alapanyagból készülő háziszörp. Meg ha már házi, akkor ne kelljen boltba menni semmiért...
Még a vasárnapi ebédet is körbetrilláztam a gumicsontommal, mire anyukám nemes egyszerűséggel annyit mondott, kérjek a déditől üveget, ő az idén biztosan nem fog annyit befőzni, mint eddig.
Este a cirkusz után még beugrottam hozzá, a kertben locsolta az epret. (egyébként egészen nehezen mozog már, de ha ásni kell, vagy locsolni, visszafiatalodik hozzám... egészen elképesztő) Mondtam neki a gondomat, de nem hallotta, álltam hát egy darabig a meggyfa alatt, ami mögé bújt a vízért, megvártam, míg kijön onnan, aztán elmondtam neki megint.
- Dédi, van neked félliteres csavaros üveged?
Megbeszéltük, hogy érik már a bodza és tényleg, és tényleg én csinálom a szörpöt és hogy a szalicil feltétlen kell bele, mert anélkül felrobban majd meglátom...
Nade a lényeg:
- Van.
- És elvihetem?
- El.
- De mennyit?
- Hát valamennyit.
- És mindet odaadod?
Megrökönyödve rámnézett:
- Mindent azért nem, de vihetsz belőle.
Megbeszéltük, hogy jön és megmutatja honnan. Aztán az előszobában le kellett ülnie, és a mamát küldte, menjen a spejzba és keresse meg velem az üvegeket. De előtte mégegyszer tisztázta a feltételeket:
- Mennyi kell?
Picit zavarba jöttem, nem akarok én nagyot kérni, hátha mégis befőz az idén is (eddig sem tudtam persze, hogy az mennyi is...), és félve nyögtem ki:
- ... hatot...
Mire elnevette magát :)
- Adok neked tizet is :):).
A mamám után lódultam, aki már a sötét és jó hűvös spejzban állt, és ahogy beléptem, nekem is szétszaladt a mosoly az arcomon.
A spejzban egy dexion salgó polc két méter hosszában és vagy hetven centi szélességében tele volt az egyen félliteresekkel. Ránézésre mondjuk nyolcvan darab...
Miközben bepakoltuk a nagyvonalú nyolcat, azon vigyorogtam, hogy a dédi egy kis gyűjtögető. Milyen szerencse :):)
Kifelé megkérdeztem, honnan ez a sok egyenüveg?
A sógornője a szörpüzemben dolgozott és mindig hozott egy két üveg szörpöt nekik.
Azaz az üvegek legalább velem egyidősek...
A dédi meg nehezen enged el dolgokat.
Most akkor engedjek, vagy ne engedjek? És az üvegek melyik stádium vajon?