3.9 kg és rózsaszín

Az úgy volt, hogy vettünk egy babakocsit. Szeretjük is, és jól is funkcionál, míg ki nem tavaszodott tavaly, és nem tűnt egyre nehezebbnek a cipelése. Főként a lépcsőn fel-le hurcibálni nehéz, bár itthon a pincében hagyom, de a pékségbe pl. nem lehet bemenni vele. Buszozni sem buszozunk, (luxuskörülmények között élünk vidéken...:)), viszont vannak alkalmak, amikor nem lehet magunkkal vinni, lásd repülő, vagy hosszú hétvége. (utóbbi alkalmakkor Danitól rendszeresen megkapom, hogy valszeg a fél autónyi cuccra nem lesz szükség, mellesleg a babakocsink be sem fér...)
Nos így történt, hogy kaptunk kölcsön egy sportverziót, a meglévő hipermultifunkciós graco mellé, márkahűen ugyanilyet, mosaic névre hallgat. Dönthető háttámla, keresztrúd, mindössze 8 kiló. Igenám, de ezt sem lehet oly apróra hajtogatni, mint kéne, nem beszélve arról, hogy emelgetni sem könnyű, viszont kicsit nehezebb tolni, mint a 12 kilósat. Plusz kölcsön... Vettem egyet, ugyanolyat, ezt meg visszaadtuk. Boldog is voltam vele egészen a pocakosodás kezdetéig, mikoris Hanna elérte a 11 kilót. Babakocsistul vagy 23, vagy 20... Mondanom sem kell, nem emelgetem szívesen... A babakocsit...

És akkor jött a vágy. Tavaly Spanyolországban mindenhol maclaren babakocsit tologattak az utcákon, ettől kezdve pedig tudtam, nekünk is ilyenre lesz szükségünk. Stabil, picire csukható, nagy napellenzője van, és könnyűűűű. Csak magyarhonban nem lehet kapni. Vagyis nem lehetett, eddig. Most ugyanis neves Brendonunk beszerzett egy darabot a legkönnyebből, olyan színt választva, ami unisex, csak nem szép. Ja, és 28ezer... Brendonban maradt.
Ebay.at... 1 euroról indult az árverés, és láss csodát, megnyertük!!! :) Ugyan nem ennyiért, de postával együtt feléért az itthoninak.