Kisgyerek

Nincs erőm írni... Pedig olyan sokminden történik velünk, Hanna pedig kisgyerek lett. Önálló, akaratos, de finom. Szeretem látni, ahogyan egyedül találja ki, mit játszon, bevon engem is, és örül neki, hogy megérteti magát. Öltözteti a nyuszit, betakarja a babáit, kockából tornyot épít, egyedül eszik, és a lépcsőkön egydül közlekedik.

A minap végre átadták a szomszédunkban a játszóteret, ahol egy nagy ünnepség keretében minden gyereket kis ajándékok vártak, és egy nagy nyúl, emberből, aki tojásokat osztogatott. Hanna miután megkapta, és megnézte a tojást, visszadta a nyuszinak. :) Ez a jószívűség egyébként is jellemző rá, ha valaki elvesz tőle valamit, odaadja, és keres valami mást. Jó volt nézni, ahogy egyedül elbóklászott a téren, néha megkeresett a szemével, ránkmosolygott, (mostanában újra "szuszizik" ilyenkor) és ment is a dolgára. Nagy kedvenc a csúszda, és a homok is, van végre lapátja, és vödör, amibe lelkesen gyűjti a homokot.
Itthon legszívesebben gyurmázik, vagy rajzol, vagy könyveket lapozgat. Ha teheti, mindet egyesével. Ha megkérem, visszateszi amit már végiglapozott, úgy hozza a másikat.
Tegnap a Szabadság téren néztünk fotókat, olyan hideg volt, hogy csontig fagytunk. Illetve csak Dani és én, Hanna közben kutyusokkal játszott, kavicsokat rakosgatott, és integetett mindenkinek. :) Tényleg egyre könnyebb vele, bár a nagy önállóság sokszor magával hozza az akadályokba ütköző akaratát is, olyankor... hát nem egyszerű :):)