Szabadságon a felnőttek

Még egy kis nosztalgia... Azt hiszem tényleg rám fér már egy kis nyaralás. Ezt megelőlegezendő tegnap szabadnapot kaptunk. A délutáni alvás előtt Hannát átvittük a Nagymamihoz, mi pedig elmentünk moziba, majdnem matinéra, de mégiscsak színes, nagy képernyős, popcornos mulatság volt. :)
Aztán ettünk egy fagyit, beszélgettünk, vagy csak bambultunk. Elég nehéz ennyi idő alatt igazán hatékonyan ellazulni, és persze másfél óra után már Hannáról folyt a csevely. Azt kibírtam, hogy ne hívjam fel őket...
A nap csúcspontja az ágyvásárlás volt, már délelőtt eldőlt, hogy melyik legyen. Matracból nagyon jót szerettünk volna, így azt a kompromisszumot hoztuk, hogy jelen állapotban az fér bele, ha az ikeában veszünk hozzá ágykeretet. A malajziából rendelendő konténernyi ázsiai teakfa szállítmányunkról ezennel félkönnyes szemmel lemondtunk. Majd húsz év múlva.
Ez az ikeás projekt is csak félig meddig siker, mert azt a keretet, amit igazán szerettünk volna, már egy éve kivonták a forgalomból. (hozzáteszem, szeretem az ikeát, csak azt nem értem, hogy a szép dolgaikat egy idő után miért kell kevésbé szépre lecserélni...) Kontkrétan a hemnes fantázianevűből szerettem volna fa kivitelben egy 180x200ast, de ebből a típusból 2007 július óta csak fehér, vagy fekete létezik... Képzelem, hányan vágynak fekete ágykeretben húnyni, mondjuk szemben a fát kedvelőkkel... Nos fa van, de az csak a leskvik, ami pedig ausztriában nyilván nagy sláger, a mi lakásunkban kicsit furán mutatna a tiroli style. (ugyenez a problémám Mikolt bútorainak beszerzésével, a diktadot, amilyen Hannáé, már nem gyártják...)
Summa... fehér lett a vége, hazacipeltük, kissé a vízipókos hangyákra emlékeztettünk, majd itthon Matyi és a Mamám segítségével fel is hordtuk. Hanna közben a Nagymamival aludt egyet, és a másik nagyszülőkkel múlatta idejét a játszón, amjd később Máriaremetén, és egyáltalán nem érdeklődött utánunk.
A türelmetlenségemre jellemző módon még azon melegében össze is kellett szerelni, ami azzal járt, hogy a régit meg szét... Meg azzal, hogy a 140es matracunk kicsit laza benne, de mindegy, Dani vállalta a három éjjel kénylemetlenségét, mikoris negyven centin át kell verekednie magát, mire eljut a puha szivacsos részig... Nem tudok elégszer hálás lenni neki, ahogyan viseli a várandósságommal járó összes mizériámat. Lefekvés után (miután egyáltalán nem tűntem boldognak, sőt... (minden új dolgot nehezen emésztek meg) csak annyit mondott, Kicsim, nem mindig egyszerű veled az élet...
Hanna kilenckor ért haza, konstatálta a változásokat a hálószobában, aztán örömmel toligálta a babakocsiját a totál káosz előszobában. Fürdésnél még azzal is ,egörvendeztetett bennünket, hogy teljesen tisztán kimondta, KUKA. :) Azóta is szorgalmasan mondogatja... :)