Hanna odavan a nagy mozgó járművekért. A buszt már régen kiszúrta, de eddig nem utazott még rajta. Dani kitalálta, hogy vasárnap ebédre a nagymamiékhoz busszal mennek kettesben, meg villamossal, (hamár) én pedig utánukautózom.
Miután elköszöntek, még láttam, ahogyan Hanna a buszmegállóban izgatottan figyeli, jön-e már a várva várt nagy kék csoda, és mutogat arrafelé, ahonnan jönnie kellene. Dani elmondása szerint az utat ölben ülve, a gondolataiba merülve, teljes áhitattal nézelődte végig, majd miután átszálltak a villamosra, szintén majdnem végig csendben ücsörgött és figyelt. Azóta is, ha látunk egy buszt, lelkesen mutatja, hogy mehetnénk tulajdonképpen azzal is, a babakocsi helyett. :)
Ma valami front lehetett, mert a csiribirin az összes gyerek teljesen kezelhetetlen volt. Hannát szerencsére ez sosem hozza ki a béketűrésből, viszont a délutáni alvásigyekezetem totál kudarcot vallott. Gyakorlatilag egy óra arikulátlan üvöltés előzte meg az álmoba zuhanást, fűszerezve egy kis reklamációval, hogy nem vagyok hajlandó a nagyágyba vinni őt. Elfogyott az összes erőm, mire elaludt, és nagyon rossz érzés, hogy a türelmem is a végére. Ezzel együtt nem szeretném, ha minden lehetőséget megragadva nálunk töltené az alvásidejét, csak ha az kifejezetten indokolt. Viszont pár napja, mintha azt akarná megértetni velem, hogy az az ő helye is, és a kiságy nem jó... Nem tudom, mit csináljak, mert jön a nyaralás, amikor teljesen biztosan tudom, hogy velünk akar majd aludni, addig pedig már csak pár nap van hátra. De mégiscsak jó lenne, ha idehaza a saját ágya lenne a megszokott, nem a mienk...
Emellett persze történnek nagyon jó dolgok is, pl. ma először tisztán mondta, hogy MAMA. :) Egyre több dolgot igyekszik utánam mondani, gyakorol, de még mindig azt látom, hogy sokszor csak akkor mondja ki a szót, ha már megvan a fejében kompletten. Azért délben az ajtóra mutogatva mondta, EL, vagyis a papa elment a dolgozóba, az utcán, hogy CIC, ezt is utánam a cicára.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar