Hősök tere, függőágy, oltás

Gyerekkoromban sokszor jártunk a Hősök terére görkorizni, mert ez volt a legjobb lehetőség, hogy nagy, szabad, sima egybefüggő területen lehessen száguldozni. Tegnap megígértem Hannának, hogy délután bemegyünk Dani elé, meglepetésből, aztán elmegyünk motorozni oda.
A délutáni alvás jó hosszúra sikerült, így is ébresztenem kellett majdnem három óra elteltével, gyorsan összeszedtük magunkat, és beautóztunk a városba. Volt nagy öröm a meglepetéstőkl, aztán nagy dugó hat körül, és naplemente a Hősök terén, ahol rajtunk kívül csak egy 10 év körüli kisfiút vonzott a nagy síkság. Hanna viszont nagyon élvezte a dolgot, főleg a kisfiú üldözését.
Ide kerülne egy video, amit egész nap nem sikerült feltöltenem...
Ma végre megkapta Hanna a 15 hónapos korban esedékes oltást, orbilli (kanyaró)-mumps-rubeola ellen, bár lassan a 18 hónapos lenne esedékes, de eddig részben a fogzásnak, részben a jó időnek köszönhetően vagy az orra folyt, vagy hasmenése volt. Mondjuk lemaradni nem maradtunk le semmiről... Délelőtt, (mivel azt gondoltam, ha oltást kap, aznap nem mehetünk levegőre) kint tanyáztunk a teraszon, Hanna szeret a függőágyban hintázni, és még jobban, ha én is hintázom vele. Beültünk, a függőágy pedig leszakadt... Kinek a feje, kinek a könyöke. Nem volt vicces...
Az oltást nagyon jól viselte, meg se mukkant, csak a szája húzódott el kicsit. Bezzeg előtte a méreckedést nem nagyon díjazta, pedig a doktor néni és az asszisztens is igyekeztek minden félével elterelni a figyelmét. Az eredmény, egy szuri, 10.7 kiló, és 85cm. Jó hosszú. Vettem észre, minden 80as gatyánk rövid lett hirtelen, a 86osak meg még lógnak... Bár az oltásnak mellékhatása majd csak egy hét múlva esedékes, azért délután megint aludt majdnem három órát, és ilyen bágyadtan ébredt.
A nappaliból látni a játszóteret, amit Hanna a fotelbe mászva fel is fedezett, innentől pedig rohangált a bejárati ajtó és a fotel között, és hevesen gesztikulálva mutogatta, hogy most azonnal induljunk kifelé :) Jó, hogy ilyen közel van...