Tavaszolás

Négy napot Hévíz mellett pihentünk, hihetetlen napsütésben, jó társaságban, családostul. Ennél többet azt hiszem nem is kívánhattam volna. :)
A legnehezebb rész a szombat délelőtti bepakolás volt, legalábbis nekem, bár anyukám segítségével egy kicsit könnyített munka volt, Hanna nála volt míg én feküdtem, pakoltam, feküdtem, pakoltam... Ebéd után indultunk, majd 7 km-re az autópályán jutott eszembe, hogy a tiroxin odahaza maradt, így visszafordultunk, és majdnem háromnegyed órás autókázás után végre tényleg elindultunk. Hanna a kocsiban el is aludt, kicsivel a megérkezés előtt ébredt, jókedvűen.
Sáráékkal már a szállásnál találkoztunk, így egészült ki a kis csapat Mikolttal együtt nyolc fősre. A hatszemélyes appartman két szinten kisebb hiányosságokkal küzdött ugyan, de lehet, hogy csak nekünk nagyok az elvárásaink. :) Bár végül lett két kiságy, két etetőszék, és csodás naplemente is. No meg vacsi.

Az első teljes nap ragyogó napsütésben telt, délelőtt az udvaron bóklásztak a gyerekek, sakkoztak, kavicsot gyűjtöttek, aztán uszodáztunk is. Hanna a partról állásból ugrált a vízbe, öröm volt nézni, ahogyan csillogott a szeme örömében, amit az sem tudott sokáig megváltoztatni, hogy lefejelte a medence szélét, és felrepedt a szája...

Ez itt az akkor és most képösszeállítás, az első szintén Hévíz, Hanna első igazi nagyvizes élménye, négy és fél hónaposan. :) A második most készült... :)


Az első nagy meglepetést délben okozta, amikor az etetőszékben ülve elaludt. :) Azt hiszem soha eddig nem fordult elő velünk ilyen, és történelmi pillanatként örökítettük meg, szerintem soha nem is fog megismétlődni. :)

Délután nagy alvás, majd a Festetics kastélyban bóklásztunk egy nagyot, a csajok motorral, Hanna egészen kitanulta a mikéntjét, és nagy lelkesedéssel megy vele. A kastély teljesen üres volt, rajtunk kívül egy lélek sem. Virágzó cseresznyefák, nárciszok, rengeteg apró kavics, és naplemente 7 kor! Az óraátállítás miatt kicsit felborult a rend, de inkább kihasználtuk a világosságot. :)

Az esti lefekvés... idegen helyen mindig nehéz... Sírás, nyűglődés, aztán vagy alvás, vagy nem. Most inkább nem. Végül a mi ágyunkban aludt el, és ez három napig javarészt változatlanul így is maradt. Csak amiatt aggódtam, hogy az emeleten semmi nem akadályozta meg, hogy ha esetleg elindul, akkor ne essen le a lépcsőn. Szerencsére nem járkált, így aztán tulajdonképpen hála a 180 széles ágynak, jól aludtunk, és kényelmesen el is fértünk.

Második nap a Kis-Balatonnál jártunk, nagy séta a nemzeti parkban, ahol fantasztikus madárvilág él. Kócsagokat láttunk, kacsákat, és kisebb madarakat is. Hanna elég álmos volt már, így a babakocsiban üldögélt, nézelődött. A víz közelsége azért kicsalogatta, rohangált, főleg a nagy kilátó legtetején.. :) Hazafelé aludt el végül a kocsiban, így az délutáni alvásnak persze lőttek aznapra, így viszont kihasználtuk a lehetőséget, és elmentünk Zalaszántóra, ahol Európa egyik legnagyobb sztupája áll.

Este még medencézni szerettünk volna, de hat óra után gyerekek nem mehettek már be, amit nem igazán értettem, mivel a wellness részbe amúgy sem szabadott nekik... Mindegy, í karúszót megvettük Hévízen, fagyiztunk is, így belenyugodtam, hogy majd kedden, indulás előtt úszunk még. Nekem nagyon jól esett volna a súlytalanság a medencében, :) de egyedül nem volt kedvem a pancsoláshoz. Még este összepakoltam mindegyikünk cuccát, hogy másnap mehessünk is amint felébredtünk. Fél 10 ig sikerült aludnunk, gyors reggeli után irány a medence. Technikai okokból háromig zárva... Így jártunk, de van szép karúszónk.
Víz helyett vízimalmot néztünk, az udvarán a lányok mérleghintáztak, rohangáltak a fűben, aztán Hévízen megebédeltünk, hekket, bográcsgulyást, lángost, aztán egy nagy fagyi, és indulás haza... Tényleg nagyon régen volt ilyen pihentető, életmentő pár napom, fantasztikus volt Hannával, Danival, és persze a többiekkel, úgyhogy én már most várom a következőt... Ja és persze a tavaszt, ami mióta hazajöttünk, mintha nem akarna velünk együtt megérkezni...

Na és ami még új. :) Hanna mondja, Mis :) Vagyis Misi :)