Dani néha, ha vitatkozunk azt mondja, nekem milyen jó, mert védett helyen élek, azt teszem, amihez kedvem van, és nem kell a hiénákkal küzdenem. És tényleg. Ha ezt a képet nézem, valóban semmi más dolgom nincs, mint növesztgetni, vagy inkább hagyni, hogy növögessen a Második, hogy enni adjak, énekeljek, szeretgessem az Elsőt. Valami burokban élünk így hárman, néha négyen, bár néha, amikor nem alszik el, amikor sikít, vagy leesik Hanna, nem képzelem a burkomat áthatolhatatlannak. És hát ez 24 órás munkahely, viszont nem tart örökké. Sajnos...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar