Vizimanónk

Hannával tegnap úszni voltunk. Csütörtök este, ha nincs épp betegség, ez már egy jó ideje így van. Hanna picike korától nagyon szerette a vizet, de részben a tél, részben a betegségek, (Dani térdét műtötték, Hanna karján a bcg oltás helyén csúnya bőrbetegsége lett...) aztán a nyár miatt elhúzódott a kezdés.
Mióta járunk, Hanna egyre jobban belejött, semmi félelemérzete nincs, ritkán nyafog, de akkor is csak azért, mert inkább szeretne önállóan úszni már, mint a mi segítségünkre támaszkodva gyakorlatozni. A karúszóval hol jó barátságben vannak, hol pedig idegenkedik tőle. Nos, mióta Dobogómajorban megtörtént az állásból vízbe ugrabugra, az úszáson is előszeretettel ugrál. Elsőre megértette, hogy álljon a medence legszélére, araszolgat is, míg el nem éri, aztán elndül a karja, meg az egyik láb, és ploccs, már benn is van. Az sem zavarja, ha nem kapjuk el, de egyedül feljönni még nem tud.
Tegnap újabb lépést tett az önálló úszás felé. A medence szélén fém korlát van, abba kapaszkodott két kézzel, aztán anélkül, hogy törődött volna vele, hogy ott vagyunk-e vagy sem, elengedte az egyik kezével, majd a másikkal is, és lemerült. A víz alatt tempózott is néhányat. Segítettünk feljönni neki, azonnal visszakapaszkodott, és kezdődött az egész előről. Vagy húszszor egymás után ezt gyakorolta, végtelenül kitartóan, láthatóan nagyon nagy örömmel. Dani meg is ijedt, mert hihetetlenül vakmerően gyakorolt, és úgy tűnt, semmi nem zavarja pl. hogy nem kap levegőt egy darabig, víz megy mindenébe, nem tud feljönni, de nekem nem volt félelmetes, hiszen végig ott voltunk vele. Nyilván nem lehet őt egyedül a vízben hagyni, de ez eszembe sem jutna.
Az úszás végén még karúszóval is ezt gyakorolta, és végtelenül élvezte, hogy így el sem süllyed. Zsuzsi szerint hamar fog úszni... Legalább tudjuk, hogy a mi gyerekünk :):)

Ide illő kép nincs, mivel a fotósunknak más dolga van mostanság... De egy tavaszi, kívülről vizes van :)