Hanna majdnem egy hónapja nem szopizik. Azóta viszont sokkal bújósabb lett, és bár eddig is a kendőjével aludt, most nappalra is elkéri, sőt, ha megyünk valahova, nem lehet itthon hagyni. Dani morog érte, mert ha elvesztjük, akkor katasztrófa történik. Ebben igaza is van, de hogyan lehet egy 17 hónaposna elmagyarázni, hogy az "átmeneti tárgyát" nem hozhatja. Könnyítés képpen a kocsiban is van egy, de az persze nem ugyanaz...
Summa... a kendő a rengeteg hurcibálástól (eredetileg fehér persze...) jelenleg szürke. Ideje kimosni, ami nem kis feladat. Reggel valahogy sikerült észrevétlenül a mosógépbe tenni, és beindítani. Másfél óra mosás, egy óra szárítás gondoltam belefér. Tévedtem. Nyilván.
Reggeli után, miközben a saját ennivalómat készítettem, a fürdőszobából keserves nyafogás hallatszott. Hanna a mosógép előtt térdelt, és mutogatott befelé. Szegényme amúgy sincs jó passzben, tegnap háromszor cseréltünk komplett ruhatárat rajta, és kb. nyolcszor pelust. Megy a hasa, nem tudom a foga miatt, vagy elrontotta a pocakját... Délután kétszer aludt, minek következtében este fél 11ig szórakoztatott bennünket. :) A szigoromat félretéve engedtem, hogy a nappaliban játszon, így végül szó nélkül tudtam letenni, bár jó későn... Étvágya nincs, a kedve hullámzik... Remélem hamar szárad a kendő ebben a szép téli időben. :)
Ja, legalább az ablakba kitettük a narancssárga árvácskákat, hogy legyen már egy kis tavasz. :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar