Hanna

Eddig bármikor mentünk valahova, Hannának csak az volt a lényeg, hogy együtt legyünk. Úgy tűnik, mára már igazi kisgyerek lett, saját igényekkel, és mintha egy kicsit zavarná az idegen környezet. Bár ha jobban belegondolok, újszülöttként sem szerette, ha kettőnél több látogatónk volt egyszerre, már akkor is megjegyeztük, milyen érzékenyen reagál az újdonságra.

Részben ezért sem kértem gyerekágyat, mert tudta, felesleges a próbálkozás. Így velünk alszik, de ha éjjel felébred, nagyon keservesen sír, mintha nem lennék mellette. Amúgy sem jó semmi, csak a közelben vagyok, sokat kell cipelnem, és babusgatnom, nem érzi magát biztonságban. Persze rengeteg újdonság is éri, mondhatjuk minden új, és a megszokott dolgok nagy részét otthon hagytuk. Ami maradt, azok mi vagyunk, meg a cumi-kendő-nyúl triumvirátus, ezzel nagyjából elégedett is.

Az anyásság egyik legédesebb megnyilvánulása Rondában történt, miután felébredt a délutáni alvásból, Dani almával kínálta. Otthon sokszor nem kér, itt szívesen eszi, ennek örülünk is. Pár harapás után kivette Dani kezéből az almát, és odahozta, hogy én etessem.

A szavakkal is halad, az első reggel a szálloda ablakából láttunk egy kukásautót, azóta ha kukát, kukás autót lát, mondja, kuka. Tegnap este levest ettünk, amiben borsó volt, a kukoricára is azt mondja kuka, egyszer csak a szájára mutat, és mondja kuka. A borsó is kuka.

Ha megkérdezem tőle, hol van Hanna, az állára mutat.

Pár napja használja tudatosan az oda szót is, ezt fejmagasságban nyávogva is képes hallatni, ezzel már több gyereket megrémített a játszótéren…

Mondja már azt is, hogy mama ennek nagyon örülök, de főleg akkor használja persze, ha valami bánata van, ennek már kevésbé. Olyan szívszorítóan tudja mondani…