Erre van szükség mostanság elég sokszor. Hanna újabban hisztis korszakát éli, ami minannyiunkat elég rendesen igénybe vesz. Nem mintha nem értékelné bármelyikőnk, hogy van akarata is, de amikor ez abban nyilvánul meg, hogy a tejet önti/öntené magára, vagy a nyers húst veszi elő a hűtőből, és enné... nos ilyenkor kellenek a fent nevezett készségek. Nem mindig egyszerű, sőt. :) Szerencsére azért sokszor sikerül figyelmet másra terelni, kooperációra rávenni, és akkor mindenki elégedett.
Viszont a fogzás kellős közepén vagyunk, ami egyrészt a hisztisség erősödését, másrészt az éjszakák, esték teljes hektikusságát vonja maga után. Két napja az ágyunkban aludt, aminek következtében Dani nem pihent igazán, aztán másnap, mintha mi sem történt volna, a saját helyén töltötte az egész éjjelt, ébredés nélkül. Az esti elalvások zömmel ölbevétellel kezdődnek, mert csak így kivitelezhető, hogy ne sírjon, ha kijövök tőle. Mikolt nem örül ezeknek a szeánszoknak, nem szereti, hogy kisebb helyre kell húzódnia. Én meg mindkettőjüket sajnálom... :( Ma épp úgy tűnt, elalszik a helyén, végül most jöttem ki a nagyágyból, ahol jelenleg békésen szunyókál... Ez van.
Erősödik az anyásság is, ami nekem teljesen szokatlan. Eddig sem volt divat nálunk becsukni a wc ajtaját, de ha most megtörténik esetleg, annak sírás a vége. Csak az én kezem jó, az én ölembe kéreckedik, és nekem lehet kibontanom a sjatot is. Mégha Dani ott is van. Pedig igyekszem, hogy a papát is vegye be a köreibe, most úgy tűnik, ennek van itt az ideje. Aztán majd pár év múlva úgyis a papa lesz a szerelem:)
A héten karácsony volt nálunk, a babakocsi mellé érkezett agy saját autósülés is, amit két napja vett birtokba Hanna. A régi kölcsönben volt nálunk, és nagyon szerettük, de ideje visszaadni. Az új egyel nagyobb, és nagyon jól funkcionál. :)
Voltunk látogatóban a pici Leánál is, Hanna szerette volna megsimogatnia buksiját is, a lábát engedtük, de aztán inkább kivitte Dani az udvarra. :) Lea nagyon helyes kis manó, végig aludt, míg bent voltam náluk, de olyan jó volt látni a békességet, ha Mimó nem lenne a pocakomban, nagyon irigykednék. Így csak kicsit :):) Hanna még szeretett volna visszamenni elbúcsúzni, úgyhogy Dani bevitte mégegyszer, Hanna nagy komolyan megnézegette. :) Kíváncsi vagyok már nagyon, hogy mit fog szólni a picikéhez.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar