Ház

Kitavaszodott, és mint minden évben, most is előkerült az örök vágyam, házban szeretnék élni. Rásegített erre persze a szomszédok jelenléte is, akik az elmúlt héten többször ébresztettek bennünket reggel, és délután, szimplán azzal, ahogyan léteznek a lépcsőházban. Az kivitelezővel azért szívesen elbeszélgetnék arról, hogy vajon rendjénvalónak tartja-e, hogy a közös térből a hangok úgy jönnek át a lakásba, mintha a lépcsőház is a lakás része volna. Lehet, hogy ezért kerül ennyibe...

Erdőben jártunk, ami nálunk elég egyszerű, szerencsére mindenhonnan erdő vesz bennünket körül, és egy olyan részét fedeztük fel a mi kis falunknak, amiről eddig nem is tudtunk. Erdő széle, nagy tisztással, lovakkal, kertekkel... A kilátás is pazar, minthogy kis dombról van szó, és valószínűleg az utolsó házsor a falu széle is marad.
És hogy mégszebb legyen a történet, van is egy telek, sarok, két kapus, elég nagy, szép formájú, lebontottak róla tavaly egy házat, azóta semmi. Az egyik szomszéd szerint eladó... Nekem pedig több sem kell a lelkesedéshez, meg az álmodozáshoz. És tényleg annyira, de annyira szeretnék a saját kertünkben gyerekekkel lenni, ahol nincs egy centis rés a bejárati ajtó alatt, ahol nem ejtik bele a kádba a fejünk felett a zuhanyrózsát, ahol nem állnak be a garázsba úgy, hogy ne férjek el, ahol nem üvölt az áj láv jú béjbi hajnali egykor a másik kedves szomszéd előadásában... Persze ott meg kakasok vannak, meg kutyák, na ja, meg erdő, és kert...
Úgyhogy én mennék, lassan bármi áron is. Csak előbb ki kell deríteni, hogy tényleg eladó-e, vagy várhatok jövő tavaszig az álmaimmal.