Ronda

A reggeli jól elhúzódott, így taxiba vágtuk magunkat, hogy időben odaérjünk az autókölcsönzőbe, Torremolinosba, mert ez a fapados társaság időintervallumokban határozza meg az elvitel, és visszahozatal között eltelő időt, és ennek fényében fizetünk valamennyit. Csakhogy a helyi irodát bezárták, mert egy night club iszonyat áron megvásárolta, így hiába is kerestük, nem találtuk a képviseletet. Mindezt fél óra keresgélés, majd egy hollandiából áttelepült báros segítségével derítettük ki, aki nagyon készséges volt ugyan, de a probléma ettől még nem oldódott meg. Mindemellett az is kiderült, hogy a pepecar, ahonnan béreltük volna az autót szerződött egy másik társasággal, akik a kocsinkat effektív elhozták volna a lefoglalt időpontban, amit viszont Dani tegnap este délutánról délelőttre módosított, amiről viszont fent nevezett másodtársaság nem tudott semmit, mert az információ hiába áramlik a neten gyorsan, ha nincs ember, aki reggel bekapcsolná a gépét, és ellenőrizné, az előző napon a rendszerük által jóváhagyott foglalásokat.

Nos némi telefonálgatás, és hosszas várakozás után fukszos úr, vadinyú kiával meg is érkezett bárunk elé, és mikor Dani megkérdezte, hogy hogyan működik ez a dolog, ő volt felháborodva, hogy mi miért nem reklamálunk a pepecarnál… Na mindegy is, a lényeg, hogy gyerekülés nem volt a kocsiban, amiért vissza kellett mennünk úrral a kölcsönző irodába, Hannát bekötöttem magam mellett hátul, de nem szeretem… A rosszban a jó, hogy bár gyerekülést csak második nekifutásra találtak olyat, amit be is lehetett fixálni a kocsiba, (megjegyzetm ezért potom 36 eurot fizetünk pluszban…) az iroda mellett találtunk egy nekünk való kisebb apartman szállodát, amiban meg is néztünk egy lakást, van is hely, így esélyes, hogy nagy szállodánkból egy kis nyugalom szigetére költözzünk szombaton, ami bár nem a tengerparton van, de van medencéje, meg az egész atmoszféra inkább ránk szabott, mint a sunsetben.

Ahol leparkoltunk egy kis téren étterem állt, nem is keresgéltünk tovább. Hanna a hasába kerülő étel mennyiségével párhuzamosan egyre jobbkedvű lett szerencsére, így nemsokára újult erővel indultunk el felfedezni a várost.

Az olcsó poént hanyagolva, Ronda gyönyörű, az új híd lélegzetelállító magasságban a maga
archaikusságával lenyűgöző. Egy egész napig elnézelődnénk itt. Kis parkok, csodaszép kis utcácskák, régi várfal, aréna, és narancsok az úton ültetett fákon. Hanna elaludt a slingben, rajtam természetesen, nincs is jobb hely annál. A papát nem hagyja hogy cipelje, így nekem jut a megtiszteltetés. Ha ébren van is sokszor cipelteti magát, ilyenkor a hátamra veszem, onnan kukucskák előre.

Mivel későn érkeztünk, nem is tudtunk nagyon sokat időzni, bár az amúgy is elrohan, ha bámészkodunk. Pedig érzésre is nagyon sokat nem láttunk, de így is hét után indultunk csak el visszafelé. Hanna az úton megint elaludt, de már nem bánom, mert fél 11 előtt nem lehet letenni úgysem.