Erős, hangos, gyors és semmi sem riasztja vissza attól, hogy bármit kipróbáljon...Igazi kisfiú, amit néha azért tudatosítanom kell magamban, pl. mikor teljes erőbedobással mászik fel a hasamra, cseppet sem törődve azzal, hogy az nekem fáj. Hiába is kérem. Ha észreveszi, akkor kérdőn néz. :)
Bármilyen kereket talál, azonnal kormányt csinál belőle, berreg hozzá, forgatja. Összeráncolt szemöldökkel ágaskodik az ülésében, amikor Dani tankol.
Lassan eljutunk a rombolásból a kezdeti építési szakaszba, már voltak próbálkozásai a vonathoz két alagútdarabot összeillesztve alkotni valamit.
De főként rohanni, ugrálni, és mászni, mászni, mászni szeretne. Nagyon kevés a lehetőség erre, részben miattam, részben a külső terek alkalmatlansága végett. Pedig ha nincs lekötve az energiája, akkor nagy kihívás vele lenni. Kiabál. Vagyis üvölt. Nagyon hangosan.
Fogja a kezemet és húz kifelé. Rengetegszer kell menni vele, akkor is ha éget a nap, akkor is, ha esik az eső. Ezekből viszont nagyon extrém ami errefelé van, így sokszor benntrekedünk, és akkor jajj nekem.
Etetni is nehéz, már nem viseli el, ha be van kötve az a baj, ha nincs, akkor kimászkál, egyenesen az asztal tetejére. Ha eszik, akkor viszont sokat és jól, mostanában kezdte el érdekelni az önálló fogyasztás, ennek rendje és módja szerint hatalmas maszatolást végezve. Kiönteni a tésztát a tányérból, vagy szétkenni az asztalon a lekvárt jó móka.
Az alvása katasztrofális. Dani naponta mondja, hogy változtassunk valamit ezen, de ha nincs legalább egy hetünk erre, akkor nem is érdemes nekikezdeni... Az elalvás könnyű, de egy körül ébred, és átmászik a miágyunkba. Onnantól pedig megállás nélkül forgolódik, rugdos, kapirgál, csipked, van, hogy szopizni akar, de van, hogy csak nem tud visszaaludni. És ez így megy két órán át (tegnap éjjel egytől fél hatig), ha visszateszem kiabál. Még fogalmam sincs, mi a megoldás, egyelőre az okokat sem látom, de lehet, hogy az orrom előtt van minden, csak túl közel vagyok hozzá, hogy észrevegyem.
Kommunikál, van néhány új szava is, köztük néhány angol, pl. up. :) De az első magyar szavai között lesz a tita, és a titi is, a t-k c-vel helyettesítendők. :) Mondja, hogy mama, papa, Hanna, Mimi, vo, háp, hamm, ott, baba, áppá, hoppá. Angolul reagál arra, hogy come, byebye, bird, up. :)
Autózik, labdázik, profin rugja, nagyon ügyes és biztos a nagymozgása, lassan megtanul motorozni és a bobocarral is egészen gyorsan halad már. Főz, babázik, etet. :) És vannak nagyon édes, megható pillanatok is, próbálom tanítgatni arra, hogy finomnak is kell tudnia lenni, ha azt kérem, hogy finoman, vagy óvatosan, akkor simogat. Sőt gymboreen magától megy oda gyerekekhez és simogatja őket.
Ma reggel Dani a kuckóban épített Hannával, aki még alig tért magához, cumival és kendővel a kezében ücsörgött a szőnyegen, üveges tekintettel. Áron bement hozzájuk, a két karját kitárva Hanna féle masírozott. Hanna elrendezte az ölében a dolgokat, majd odavette Áron magához. Percekig ültek egymással szemben összeölelkezve.
Szeretem.
11.4 kg, még mindig tejfölszőke, kis húsgolyó. Masszív, mindenhol csupa izom. 11 fogú, és jó magas is, majd megmérem... nagyjából úgy fest, mint egy kétéves. Ha Mikoltot felveszem, néha olyan érzésem van, mintha Mimi könnyebb volna. Pedig még egy kilóval kevesebb nála Áron.
Ez a kép pedig épp olyan, mint ő... :) Egy bújós kiselefánt...
kép innen
Tidak ada komentar:
Posting Komentar