Rengeteg

Volt egyszer valahol egy külföndön élő blogjában egy bejegyzés. 10 dologról írt, amit a leginkább jellemzőnek vélt az adott országról, csupa olyasmi, amit az utikönyvek nem tárgyaltak. Igazán szórakoztató és tanulságos volt olvasni, és akkor elhatároztam, ha eljutok majd odáig, én is leírom, hogy nekem mik azok az apróságok, amelyek Malajziához kapcsolódnak.
Fontossági sorrend nélkül íme az első.
Mindig, mindenhez jóval több ember kell, mint ami szerintem racionális volna. A jelenséget magát nem értem, de nyilván köze van ahhoz, hogy mennyit ér itt az emberi erőforrás...
Az első ilyen élményem a költöztetés volt. Akkor még szokatlan volt a látvány is, hogy a nyolc emberből, akik itt nyüzsögtek a házban, hatan Áron kiságyát próbálták összeszerelni. A legviccesebbnek pedig az bizonyult, hogy még így sem sikerült kevesebbet, mint fél órát elbíbelődniük a feladattal, bár mindenki a tudásának legjavát adta látszólag. :) (és nem sikerült maradéktalanul megbirkózniuk a kisággyal... sem a miágyunkkal, sem a galériással... stb.)
De így van ez a kerti takarítókkal is, ők hármasával, négyesével járnak, egyikük kezében van a seprű, a másik fogja a levelekkel teli zacskót, a maradék pedig dolgozik.
A kukások hetente háromszor járnak, szintén legalább nyolcan. A szelektív gyűjtés itt nem jellemző (ami engem speciel nagyon zavar), viszont minden alkalommal, amikor kiözönlik a sok fekete fejű dolgozó a kukásautóból (ami Áronnak a nap fénypontja szokott lenni, és a széken állva hűűűzik, míg itt vannak), kiforgatják a kukák tartalmát és szelektálnak.
Közben iszonyú büdös van... de a végére úgy 15-20 perc elteltével, felseperve, elszállítva a szemét.
Tegnap egy hadsereg érkezett, legalább 12-en, olyan érzésem támadt, mintha valami oktatáson vettek volna részt a zöldmellénnyel felszerelkezett, sisakos férfiak és nők... Pedig csak a kábelek elhelyezkedését vetették össze a valóságban egy rajzzal. A kábelek a föld alatt mennek, a csatornához jó, ha hárman odafértek, de legalább ketten tartották a rajzot, és még egy páran szakértették. A képen csak nyolcukat lehet látni, a maradék nem fért bele...
Minden alkalommal, ha valaki kívülről érkezik a lakóparkba, akkor egy őr is jön vele, gondolom, hogy biztosítsa a helyszínt, vagy figyeljen a megfelelő munkamorálra... ja és persze belőlük is van vagy hat egy műszakban, mert kettő folyamatosan járőrözik (nekem spec. kulcsom sincs a lakáshoz, sosem zárjuk az ajtókat, mert teljesen felesleges...), kettő áll a sorompónál, és kettő ül a bódéban, ha valami nagyon fontos történne. Este a műszakváltáskor egy egész kis hangyabolyjá válik a bódé és környéke, 12en móhemzsegnek kint és bent... :)
És hogy a tömegek hatékonyságáról is essen pár szó... A gyorsétteremben egészen jellemző, hogy bár öten állnak a pult mögött (ázsiai mosollyal az arcukon, nagyon készségesen), egy kis adag sültkrumplira negyed órát kell várni... az pedig már csak igazából a hab a tortán, amikor két literes petpalackokból töltik az üdítőt, mert az automata elromlott. :):)
Az egyetlen, nagyon profi, eki egyedül jár, és minden délben fél kettő körül felberreg a motorjával, az a postás.