G és W

G
Gymboree... Úgy érzem, a favorit alvástémát felváltották a gymborees bejegyzések. :)
A két hét oviszünetbe beterveztem egy alkalomnyi játszócsoportot a lányoknak. Mikolt külön hangsúlyozta, hogy megígértem, nagyon várta, hogy végre ő is bemehessen a mászókák, csúszdák, nagy labdák közé.
A múlt héten megkérdeztem, mikor mehetnénk, a papír és a kisasszony szerint, aki megnézte a mai nap reggele volt a legalkalmasabb. Van ugyan két csoport a hétvégén is, de azokban sokan vannak, mondta, inkább jöjjünk hétfőn, ha az jó nekünk.
A fél tizes kezdés ugyan kicsit korai, és Petit is meg kellett kérnem, hogy jöjjön velünk, ahelyett, hogy dolgozni megy, de mert így mind a két lány egy csoportba mehetett, mindenki vállalt mindent, és nekivágtunk.
Peti Áronnal könyvesboltozott volna, de az csak tízkor nyitott, így végül egy kávézőban ittak egy csokis tejet. Peti hajnali ötkor aludt el, megfelelően fáradt is volt szegény, de így legalább ücsörögtek valahol a rohangálás helyett.
Nos mi... amikor megérkeztünk Lídia, a kínai cérnahang a pult mögül pislogott nagyon álmosan, és legalább ennyire értetlenül, hogy mit keresünk itt. Mondtam, telefonált, aztán jött egy másik lány, aki szintén nagyon álmosan érkezett... de végül átöltözött és elkezdte a foglalkozást. Csak a lányoknak.
Mert rajtunk kívül senki sem volt.
Vagyis az én két gyerekemen kívül nem jött senki...
Mert ez az óra nincs is. Ezt a legelső kisasszony nyilván tudta... no komment.
Viszont mivel ez egy ún. drop off óra, engem kiköldtek, hiába mondtam nekik, hogy vannak még nyelvi nehézségeik a gyerekeknek... Illetve megkérdezték, Mikolt mikor lesz három éves. Vagyis még nem három, akkor ez az óra nem az ő órája.
Azt hiszem ha kiküldte volna, akkor tényleg soha többet nem nem lett volna kedvem menni.
Leültem kint, néztem a gyerekeimet, ingattam a fejem, de mert ők végül nagyon élvezték, és rengeteget mozgatták őket (tornaóra híjján ez azért nagyon jó élmény volt nekik), és mert az óra végén megérkezett az a lány, akinek a kisfiával keddenként Áron jár egy csoportba és jót beszélgettünk, majd végül még vettem is a lányoknak egy kis Lelleérkezés ajándékot, nem bántam meg, hogy eljöttünk.
W
Weather, vagyis az időjárásról.
Pár napja vannak olyan hosszú órák, amikor felhők mögé bújik a nap. Sőt voltak már olyan napok is, amikor elő sem került onnan... Eső ritkán esik, ha igen, akkor azt csendben teszi (teljesen szokatlan). Viszont mindezek azt eredményezték, hogy a nappali kinti hőmérséklet jócskán leesett, és bent sem használunk légkondit, csak a plafonventillátort. Nagyszerű úgy kimenni délben, hogy nem ég le az ember orra belül, ha levegőt vesz...
Anyukám tegnap este azt mondta, hogy ha meleg van odahaza, akkor az már nagyon meleg.
Kacarésztam magamban... :):)
Mert tegnap este, nyolckor, kiszállva az autóból, mindhármunkat, akik ezt meg tudják fogalmazni, ugyanaz az érzés kerített hatalmába, miközben rövidujjúban és rövidnadrágban voltunk... Peti mondta ki végül:
- Csontig hatoló 25 fok van. :):):):) És tényleg jólesett volna egy pulcsi... :):):)