Mikolt az utóbbi időben többször is tudtunkra adta, hogy egyedül kíván lenni. No nem teljesen, de mindenesetre testvér mentesen kíván eltölteni némi időt.
Nem vagyok híve a külön szobáknak kiskamasz korig, és ahogy látom, a lányok nagyon is szeretnek egy szobában aludni, de mindenképpen látványos, ahogy mostanában szükségük lenne némi intimitásra, saját térre, akár olyanra is, aminek az ajtaját be lehet csukni maguk mögött. Részben emiatt készült el anno a lépcső alatti kuckó is, aminek ugyan nem lehet bezárni az ajtaját, de elvonulni azért egy picit igen... Bár nem nagyon használják ki ezt a lehetőséget. :)
Mikolt az a gyerekünk, aki nagyszerűen balanszíroz a társasági lét és a magányos tevékenységek között, olyannyira, hogy a játékban részt vevők sokszor észre sem veszik, amikor Mikolt kiszáll, hogy a saját útját járja a továbbiakban. (Hannát sokkal inkább beszippantja a sok szociális inger, sokszor nekünk kell leállítanunk, amikor azt látjuk, hogy bár már nincs kedve, mégsem megy odébb, szól, vagy tesz bármit a maga érdekében)
Piciként a nagy játszón Mimi gyakran megijesztett azzal, hogy eltűnt... a kisebb, elhagyatottabb homokozóban guggolt ilyenkor, és épített valamit. Egymaga.
Hannával egészen összenőttek, rengeteg közös játékuk van, Mikolt magányos arca az elmúlt pár hónapban mintha elfedődött volna.
Egy pár napja, ahogy az estéim a vacsora után a kanapén érnek véget, fújtatva és felkészülve a fürdetésben való aktív részvételre, Mikolt mellém szegődött. Dani ilyenkor lekapcsolja a lámpákat, csak a lépcsőházban hagyja égve, mert így biztosan elindul a siserehad felfelé. Kivéve Mikoltot, aki a félhomály meghittségében suttogóra fogja, és hihetetlen kreativitással alkot mellettem, miközben azt mondogatja, hogy mama, majd megyek veled, ha szólsz... már indulok is.
És közben tornyot épít, vagy házat, vagy a síneket rakja össze, vagy sorba rendezi a babákat, lefekteti őket, kirakózik, mindezt a tőle teljesen idegen kitartással, türelemmel.
Aztán ha végre elindulok felfelé (nehezemre esik...), valóban szó nélkül követ, és a fürdőkádban folytatódik a produktív, egyszemélyes játék. Addigra már mindenki kiment, megtörölközött, Mikolt pedig néha sormintát készít a csempére a feltehető figurákból, máskor ennivalót készít és közben mindent kommentál.
Mi meg hagyjuk, mert annyira produktív ez az időszak, és annyira érezhetően töltőre kerülnek ilyenkor Mimi elemei, hogy öröm látni. Az este pedig természetesen megnyúlik picit, de bánja fene.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar