Peti elment

Péntek reggel Peti áthelyezte a székét Borneora, ott erősíti a Camps International csapatát, mint fotós, videos. Az összes táborhelyet végig fogja járni, így lesz dzsungelben, szigeten, tengerparton, városban is.
Este beszélt vele Dani, akkor már az is biztosnak tűnt, hogy megmássza a Mount Kinabalut.
Azt hiszem, hogy amellett, hogy ráfér ez a kis változás, miután teljesen lemerítettük a készleteit türelem, kipihentség, programszervezés fronton egyaránt, ez egy életre szóló élmény lesz neki. Mitagadás, a sóhajok, amik néha elhagyják apró bálnatestem, sok esetben annak szólnak, hogy decserélnék egy picit vele :)
A maradék ezer pedig annak szól, hogy nagyon hiányzik... (sokat jutnak eszembe Mari-Pali, ők ezt az elengedést sokkal jobban csinálják, mint én, bár nekem van még néhány évem megedződni etéren :)), és mint minden változást ezt is nehezen teszem magamévá.
Nade nem panaszkodni akartam, sőt... Álljon itt, hogy mi mindenért vagyok meglehetősen hálás Petinek, és az elmúlt 5 hónapnak, amit velünk töltött (bár ő sokkal kevesebbet tervezett, és amikor megkérdeztem, hogy mégegyszer végigcsinálná-e, azt mondta, hogy neeem :):))
Köszönöm Neked,
- hogy volt egy felnőtt mellettem, akihez szólni tudtam az anyanyelvemen
- hogy mindig meghallgattál, és egészen jól viselted azt is, hogy sokszor jajjgattam, meg sóhajtoztam... egy bálna már csak ilyen...
- hogy mindig türelmes voltál a gyerekekkel
- hogy úgy simultál bele a hétköznapjainkba, mintha mindig itt laktál volna velünk
- hogy bármikor megkértelek, akár három gyerekkel is nekiindultál a játszótérnek
- hogy amikor orvoshoz kellett mennem, és Áron abban a pillanatban felébredt, amikor kiléptem az ajtón, szó nélkül ringattad másfél órán át, mert üvöltött... és amúgy minden nap is, mert minden nap kiabált valamiért...
- hogy felkeltél reggel, amikor mi még Áronnal nem, és elvitted a lányokat oviba, enni adtál neki, vagy csak egyszerűen velük voltál
- hogy szombatonként elmehettünk Danival kettesben pár órára
- hogy vasárnaponként Danival tollasoztatok
- hogy mindig mindennek örültél, amit főztem, és mindig mindent megkóstoltál a kedvemért :)
- hogy egy csomó filmet adtál, és rászoktattál a sorozatokra :)
- hogy elviselted, hogy Gryllust és Szalóki Ágit, meg Panka és Csiribit hallgatunk orrvérzésig...
- hogy bármikor elmentél, és megvetted mindazt, amire a hétköznapokban szükségünk volt, mert már tudtad, melyik tej, joghurt, sushi az
- hogy megismerhettelek
Hálás vagyok, hogy közelebb kerültünk egymáshoz... és mindezen túl csak remélem, hogy egyszer majd sikerül viszonoznom ezt a hihetetlen sok segítséget, kedvességet, amit kaptam tőled, no meg hogy nem vettük el egészen a családalapítási vágyadat. :)
... és csak zárójelben... hogy lehet két ilyen nagyszerű fiú egy családban?...