A lányoknál sosem sikerült, és mert tudom, hogy nem sokáig marad ez ennyire könnyen dokumentálható, gyorsan megemlékeznék arról a csodáról, amit Áron új szavai jelentenek nekem.
A héten azon kívül, hogy gazdagodott a kincs, sok szót magától használ már, helyesen.
Fogja a babát, hozza, és mondogatja hozzá: baba.
A pólóm felcsúszott a pocakomon, egy kis darabja kilátszik (pedig kismama póló ám). Szemfülesünk odaszalad, de már út közben formálgatja a kis nyelvével, hogy mire odaér, hogy rápaskoljon, ki tudja mondani: Lelle :):) Hogy mennyit ért abból, hogy az mi, nyilván fogalmam sincs, mindenesetre ilyenkor elmesélem neki, hogy ki is az a Lelle. (egyébként pedig ezt speciel tisztábban ejti, mint Mimi :):) bár a Jejje Józát is nagyon szeretem)
Örömtoporgással érkezik a teraszról, vödörrel a kezében, és mutogat bele, közben kurjantgat, tita. Egy kis csiga lakott odabenn. :)
És persze rendületlenül mondja, hogy autó, az ó-t hosszan kerekíti. :)
Keresi a testvéreit, kiabálja nekik: Hannna, Mimmi :):) Reggel pedig mutatja az ajtajukat, hogy cssss, mert tudja, ők még alszanak.
Az új szavak: Peti, ezt, ott, bum, nem, hess.
És mindent próbál utánozni... jó átélni újra ezeket azt, visszajönnek a lányokkal kapcsolatos emlékeim, és olyan érdekes, hogy mindegyikük másként kezdte a dumálást. Hanna addig nem szólalt meg, amíg nem volt kristálytiszta a szó. Mikolt nagyvonalúan utánzott, ahogy sikerült, úgy volt jó. Áron is utánoz, nem mondja a szavak elejét, nem kettőz, nagyon figyel, és igyekszik minél pontosabb lenni, de ha nem sikerül, akkor is beszél, és addig gyakorol, míg egyre tisztább a szó.
Hamarosan lesz három dumaládánk :)
Update...
Kifelé menet aszongya, tip (cipő), aztán itt bent felveszi a telefont, és közli hájó...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar