Ma ismét orvosnál voltunk.
Vérnyomás, pisi, szívhang rendben.
Vagyis a védőnői feladatoknak eleget tett a doktor.
Aztán picit beszélgettünk, mondtam neki, hogy én örülnék, ha június végén már a kezemben tarthatnám Lellét... mire ő azt válaszolta, hogy inkább azt szeressem, hogy júliusi legyen.
Mert...
A vezető nurse, aki szimpatikus is volt, meg tapasztalt is, nyugdíba ment. Jött helyette egy fiatal, maláj rendszerben végzett, hogy mennyire szimpi, azt nem tudom... Viszont mint új, nem nagyon van rutinja a vízbenszülések menetéről, meg azok kellékeiről. És mert Choong is mulasztott, vagyis csak szimplán nem figyelt oda az apró részletekre (felelősség tilitoli), elfogyott a medence alját takaró cucc, amit minden szülés után kidobnak.
Illetve van még egy, amit egy előttem vízben szülni vágyónak ígértek (szerintem ezt nem ígérni kell... hiszen ez az alap). Én vagyok az, akinek már nem jut.
Hacsak a szállítmány, amiről egyelőre nem derült ki, hogy a világ melyik részén tart épp, megérkezik még Lelle előtt.
Ugyanis, ha nincs bélés, akkor nincs vízben szülés sem.
Dani igyekezett levenni rólam és Lelléről a terhet, mondva, hogy nekünk jó a medence liner nélkül is, legfeljebb az utánunk következő már nem tudja használni a medencét, Choong meg hümmögött, hogy jó, meg persze, meg utánajár, hogy mivel és hogyan tudnak fertőtleníteni... de inkább várjak júliusig.
Dejóvolna azt érezni, hogy minden elrendeződött, most, hogy már a textilpelusok is megszáradtak, és anyukám is felül holnap reggel a gépre...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar