Idén sem siettem el, lassan már hagyomány mifelénk, hogy a harmadik gyertyagyújtás előtt nincs az asztalon az ádvent amúgy nagyon szép szimbóluma.
Egyszerűen rossz vagyok a határidők betartásában, de leginkább minden évben elszörnyülködöm a kész koszorúk árán, aztán elhatározom, hogy csinálok majd én egy rendes kerekformát, aztán nem találok hozzá semmit itthon, és végül mire eljutnék a hozzávalók beszerzéséig, már el is reppent majdnem két hét.
Ebben az évben majdnem sikerült időben meggyújtanunk az első gyertyát... akarom mondani mécsest, mert a tavalyi, és tavaly előtti kaspóba ágyazott ötletet gondoltam felújítani, de Malajziában, a hazaköltözés előtt kidobtam a kavicsokat abból a bizonyosból, így aztán itt álltam egy üres bödönnel és a nulla hogyantovább elképzeléssel.
Keressünk kavicsot... nem volt :) Még az ikeában sem, de onnan legalább az első hét végére hoztam fahéj illatú kismécseseket. Ezek aztán bevándoroltak egy nagyobb üvegbe, várva jobb sorukat, én pedig feladtam, és két nagyobb üveges gyertyát gyújtottunk meg (minimálprojekt, de szép volt végülis).
Mígnem a múlt héten kitaláltam, hogy van itthon egy zacskó, régen lejárt szavatosságú sárgaborsóm, a gyerekek úgysem eszik, majd jól befestem arannyal, és az lesz a kavicspótlék. Igenám, de festékem nincs, a spájz pedig eldugaszolva gyerekjátékkal (csak ide férnek be az ugrálóizmegazok, fababakocsik...), így a borsók is csak a távolból vigyorogtak felém... De legalább alakul, gondoltam, aztán a fűszerek közül előbukkant a csillangánizs, amit Malajziából hoztunk (hogy miért nem hoztam ebből többet, itthon nem lehet kapni, ott pedig 180 forint volt egy 200 grammos zsacskó), szépséges formájú, karácsonyi illatú... Kerekedik :):)
A gyerekek Marimikulástól kaptak mandulát, héjasat, ez is olyan nagyon szép (hát még a fa mandulatörő, azt hiszem kérek egyet az angyaloktól, mert anélkül kissé nehézkes Dani hiányában mandulát törni, pedig szeretjük nagyon, és méginkább azért, mert házi :)).
Ma reggel tettre készen ébredtem, átkommandóztam csacsin, labdán, babakocsin, megkaparintva a borsót (már nem vigyorgott olyan lelkesen), és kifelé jövet egy kis konzerv répa-borsót is magamhoz vettem (Hanna ovis zsákjának ajándéka (hogy ez miért tartozott a gondolkodj egészségesen felütésű kezdeményezéshez...)), és betettem a kis kaspóba. Felöntöttem az egészet sárga gyönggyel, rá a mécsesek, köré a csillagánizs, és végül három mandulával koronáztam meg a kompozíciót. Egyáltalán nem hiányzik az aranyfestés... szerintem.
Már csak a legkényesebb dísz hiányzott, a szalag. Beletúrtam a szalagoszsákba (van egy kis szalagfixációm, és ha olyan helyen járok, veszek pár méter ilyent olyant, így most is volt éppen a natúrfílinghez megfelelő), kiválasztottam kettőt, és már csak ügyesen meg kellett kötni a masnit, aztán találni egy méltó helyet az idei ádventünk legszebb díszének.
Szerintem szép lett, és nem utolsó sorban összesen 600 forintomba került (ha nem számolom az előzetes kiadásokat, de ezek is elhanyagolhatók). Ime:
Megszaglásztam, az illata igazi karácsony. :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar