őőőő.... igen, Áron két éves lett.

A jólbeszélő kisfiúnk az egyetértése kifejezéseként általában egy hanyag ühüm-mel kápráztatott el bennünket... egészen a második születésnapjáig. Ezen a szép napon végül megszületett az utolsó fontos szó is, amit egy hosszú őőő-vel vezet be. Csak ezt követi a kicsit "á"-ba hajló igen. :):)
Ennek a napnak új szavai még a bizony, bizony, bizony, bizony, és a nagyon nagyon is :):)
Valamint a következő párbeszédet is érdemes rögzíteni, olyan nagyon Áronos.
- Áron, kinek van ma a születésnapja?
- Enyém.
- És hány éves lettél ma?
Akkurátusan öt ujjat mutat, négyet szorosan egymás mellet, a mutató áll csak ki a sorból:
- Kettő.
- És mit kapsz a születsénapodra?
- Autót... vonatot. (felfelé kunkorodó szóvégekkel :):)
- Tortád is lesz?
- Őőőő... igen.
- És milyen tortéd lesz?
- Szép tortám, tulipános.
:):)
Este lett már, mire mindennel elkészültünk és Danit is felvettük, az autóban ért bennünket a hatóraháromperc. Áront cseppet sem érdekelte az emelkedett hangulat és az énekléstől sem jött lázba egy cseppet sem. Végülis olyan magától értetődő, hogy az ember öregszik.
Itthon kicsit izgatottabb lett, a lányok lelkesedése átragadt rá is, átöltöztek mind, és kezdetét vette az igazi ünneplés.
Úgy szeretem látni azt az őszinte örömöt, amit egy egy csomag kibontása okoz. Tavaly még egyáltalán nem értette Áron ezt, most pedig lelkesen ujjongott minden újabb doboz láttán. Óratornyot kapott, sínekkel, és ez zenélő, zakatoló kisvonattal, amitől este lefekvéskor is csak nagyon nehezen vált meg (én galád nem engedtem neki az ágyba hozni...), és egy állatos kirakót, amin a baglyot is teljesen természetesen ismerte fel, nevezte meg... pedig két hónapja sincs még, hogy elkezdett beszélni.
Előkerült a torta is, hogy a gyertyafújás, a tűzijáték, vagy a marcipán volt-e a legjobb benne, esetleg a formája (amiről csak utólag, a képek láttán jutott eszembe, hogy bizonyos szögből cicire emlékeztet:):)), nem tudom, de a csillogó szemek arról árulkodtak, hogy Áron a süteményes résszel is elégedett. :)
És mert nem írok most külön kétéves státuszt, annyi mégiscsak álljon itt, hogy Áronunk két évesen 94 centi, 13 kiló (a védőnéni szerint lehetne husibb is, szerintem így éppen jó), tömör, izmos, formás kis manó, négy foga még várja a sorát, szőke, kékszemű, igazi kisfiú.
És hogy mit jelent fiús anyukának lenni? Áron szerelem, aki teljesen másképp működik, mint én, akihez olyan hozzábújni este, mint egy pihepuha kismackóhoz, aki az első gyerekem, akinél ha tehetném, sürgetném az önálló wc használatot, akinek a humora olyan kifinomult, hogy az még nekünk is napról napra mosolyfakasztó, akinek a kerek buksiját a két kezembe fogva úgy érzem, kerek a világ, és nagyon hálás vagyok, hogy lett egy fiam is, hogy van egy Áronunk.