LelliBelli 5 hónaposan

Modellt feküdt a kis puttónk, és bár a kellékekről előre gondoskodtam, hogy a telipelus lecserélése után már csak a pihepuhába kelljen betenni (ilyenkor néhány perc teljes elégedettség következik általában) mégis ő volt a legleleményesebb kellékes... megtalálta a függönyt, és ilyen képek születtek.
Az egész sorozat káprázatos, köszönhetően a szépséges fényeknek, és Lelle babagömbölyű csodáinak, beleértve a szemeit is.
Mintegy megnyugtatásomra készültek ezek a felvételek, bizonyítandó, hogy a Kiskirálylány nem holnap fog éhenveszni... :) A hipotézis még erősebb alátámasztására még a védőnéninél is jártunk, aki (ruhástul ugyan) 6670 grammot mért, 64 cm hosszal. Átléptük a hat kilós lélektani határt, és ez nekem nagy megnyugvás... és milyen érdekes, Hannánál éreztem ezt utoljára :):)
A védőnővel átbeszéltük a rizstej, tápszer kérdést is, azt mondta, adjak neki nyugodtan rizstejet, és ha úgy látom, egészítgessem ki a táppal, de már elkezdhetünk gyümölcsöket is kóstolni, aztán hat hónaposan itt a főzelékek bevezetésének ideje.
A tejem ugyanannyi mint volt, vagyis éjjel is lenne, ha Lelle hajlandó volna abból enni, de a két ébredés közül egyszer biztosan az üveget favorizálja, én pedig feladtam a küzdelmet, és adom neki azt, amit kér... hiszen nappal kizárólag anyatejes, és éjjel is egyszer azt eszik.
Ha van rá épp szabad kapacitásom, akkor nap közben fejek, és azt öntöm fel rizstejjel.
Az alvás is változóban, mióta jóllakik rendesen, csak kétszer ébred, és az előző poszt óta megjárta már a mesélős szobát, a miágyunkat és a második kiságyat is egy egy teljes éjjel erejéig :) kicsi balerina ő is :):) de így van ez jól.
Nap közben sokszor csak egyet alszik, de az akkor négy óra hosszú.
Játszik, a kezeivel egyre ügyesebben fog, és amit megkaparint, az azonnal a szájában végzi. Ma délben pl. Mikolt almacsutka maradékát szopizta nagyon nagy lelkesedéssel. De jó játék a függöny is, és a zsepiszacskó, vagy a babszemekkel töltött kicsi műanyag flakon is.
A legújabb felfedezett a hangja.
Sikkant, rikkant, egyre hangosabban. Egyiküknél sem emlékszem ilyen kifejező verbális kommunikációra ekkora korukban, Lellének legalább három, jelentéssel bíró hangos kiáltása van, ellentmondást nem tűrő, és mégis egészen türelmes rikoltás pl., ha figyelmet kér. :)
Forog, de nem folyamatosan, és már támaszt is hason, ezt pedig egyre ügyesebben. Csütörtökön viszem a két legkisebbet Kornélhoz, akihez a múlt héten csak úgy beestem, és jól meglapogattuk egymást, mielőtt kértem volna egy időpontot Áronnak és Lellének. Nagyon várom, mit fog mondani.
A fürdés változatlan favorit, a kis fekvőjében a lábait rágicsálja, közben buborékokat fúj, és berreg. Imádom.
A két hónapos oltást még mindig nem kapta meg, amikor épp nem köhécsel, akkor annak örülök... egyszercsak meglesz majd az is.
Egyáltalán nem szeret egyedül lenni, sőt egyáltalán nem szeret nem kézben lenni. A hordozást nem tűri, csak a karom jó, amitől aztán korlátozottak a lehetőségeink, és így sokszor kényszerválasztás elé kerülök, ő meg sír... Nem jó ez így, de hamarosan már jobban megül majd a csípőmön, és akkor könnyebben tudom majd végezni fél kézzel a tennivalókat.
A szeme kék :), a haja vöröses, hátul teljesen kikopott. :) Szeretem a V betűt a homlokánál, a két kis gribedlit, a kecses hosszú ujjacskáit, a lila foltot a bcg helyén, és a mindegyikükre olyan jellemző lábujjacskákat. Meg az egész babát a feje búbjától a talpáig... meg vissza.