Négy hónapos legkisebb

Egy szeretemkép, ami bár nem mai, de annyira benne van Lelle, amennyire csak képen lehetséges. A finomsága, a hatalmas kék szemei, a figyelő tekintete, a ragaszkodása. :)
Ez pedig itt a nappali álmosság, az összeráncolt pihenés, egy ébredésekkel és sírással bőségesen tarkított éjszaka után.
Ilyen sokszínű a legkisebbünk négy hónaposan.
Mosolygós, ha épp kerek a világ, de egy szempillantás alatt eltörhet az idill, és vígasztalhatatlan zokogásba csap át a gribedlis öröm. És nem kell egyikhez sem sok, a kedvencem, mikor nem tudja eldönteni, melyik arcát csillantsa, és a görbülést váltogatja a majdnemmosolyával. :)
Mindenben éppen ennyire szélsőséges, az evéssel éppen úgy állunk, mint az alvással. Néha mintha a legtermészetesebb volna a világon, akár ricsajban is mélyen alszik, és bármeddig képes szívni a cicit, csak hogy elinduljon végre a tejecske, máskor pedig semmi sem jó, bármivel is próbálkozom. Ha pedig ilyenkor csak egyszer is nem a jó irányban keresgélek, hosszú időre elvágom magam a hozzá vezető úttól. Ha Lelle volna az első babám, bizonyára sokszor elkeserednék, így csak nagyon rossz, hogy nem tudok segíteni, még azzal a tudattal együtt is, hogy lehet, hogy nincs is min... El kell fogadnom, hogy ő kicsit sírósabb, és sokkal érzékenyebb, mint az átlag, de ha Hannára gondolok, aki épp ilyen volt babaként, van számtalan előnye is ennek a finomságnak.
Szopizza az ujját, megfogja a játékot, ha a kezébe adjuk, és fogdosós, legyen az kendő, vagy a jól bevált paplan. A paplan idegenben a legfontosabb társ, elég körétekerni, és megnyugszik.
Forog, de egyelőre nem része ez a napi rutinnak. :) Oldalára bármikor, de teljesen még nem gyakran. Ha a hátára teszem, tekereg, és a tengelye körül teljesen megfordul. Hason gyengén támaszt, inkább hátból tartja magát, mint a könyökén. Mindent, ami a szájához ér, nagy lendülettel szív, egyik nagy kedvence a karunk, aztán a saját keze, és a cumi. :)
Egyre többet dumál, hosszan mondja a magáét, ha van közönség, még lelkesebb.
Hosszú és karcsú (szerintem nagyon formás is), 5960 gramm és 64 centi. Szeret fürdeni, de a legjobban meztelenkedni. :) Gyakran, ha egy egy sírósabb időszakban már minden hiábavalónak bizonyul, levetkőztetjük, és az esetek majdnem száz százalékában széles mosoly a jutalom, ha még a pelus is lekerülhet, akkor kacag is. (A teli pelus rettenetesen zavarja.)
Háton alszik, kézbengyerek, zsebbe már jóval ritkábban kerül, mint eleinte (fogalmam sincs, miért szoktunk le róla), az egyik törzshelye az asztal teteje a kis fekvőkében, a másik a kiságy a bébisarokban, ahová mindig betársul valamelyik nagyobb is, aminek Lelle szemmel láthatóan mindig nagyon örül. És persze nekem sem esik nehezemre ellágyulni ezektől a pillanatoktól. Meg a négyhónapos babaságától úgy általában. :)