Karácsonyi ajándék Nektek

Kilépve egy kicsit a gyerekes keretből, úgy éreztem, adnom kell. Most leginkább az olvasónak. Persze mindaz amit írok, sokatok szerint elegendő, most mégis szerettem volna valamit adni, valami olyat, amit még sosem, ami nekem is kedves, és mégis ajándék. Olyat, ami a hálón keresztüljut, itt pedig megmarad, bármikor újraolvasható, és csak kapocs vagyok benne.
Aztán érkezett egy kérdés, és egyre egyértelműbbé vált, hogy mi az irány, honnan érkezik majd az, amire szívesen emlékszem majd jövőre, és ami talán sokatoknak legalább annyira kedves elméke lesz ennek az ünnepnek, mint nekem. És miután a harmadik impulzus is megérkezett, úgy éreztem, mégha nagy falat is, ha megijednék is, írnom kell...
Mégpedig levelet.
Öt embernek címeztem, hosszan szültem meg a tartalmat, és mint egy amerikai múvi majdnem giccses jelenetében... remegő ujjal nyomtam végül a send-re.
A koncepció az ádvanti kalendárium lett volna, vagyis a szenteste előtti utolsó naptól visszaszámolva ötöt, minden nap kinyílt volna egy ablak, benne a meglepetés.
Az öt, számomra nagyon fontos címzett találkozási pontja a fotózás. :) Mind az ötük olyan hatással van rám, amiről hosszan tudnék írni, a látásmódjuk, a kreativitásuk, az életutuk követendő a számomra, és ötül közül négyükkel személyes kapcsolatom is van. Kedvesek a szívemnek mind, ha pedig fotózásról van szó, egészen biztosan ők jutnak eszembe először.
A levél délután repült el, este már volt egy nagyon jó beszélgetésünk az egyikükkel, majd éjjel megérkezett az első válasz, aztán másnap a második, és szép sorban mind az ötük reagált.
Nekem ez már önmagában felér egy faalját beborító ajándékkal, és hogy a jelenben kettőjük válaszát fogom tudni megosztani veletek, már csak részletkérdés.
Hogy kik ők... szép lassan kiderül majd, karácsonyig kettejük levelét olvashatjátok majd, a többit pedig egyszer a jövőben.
Mindannyiótoknak szívderítő (mondhatnám hogy hsznos, de az a magasztba nem férne bele :)) pillanatokat kívánok ehhez a két bejegyzéshez, és ha tetszettek, ha értékesnek gondoljátok, hagyjatok majd néhány sornyi kommentet a szerzőknek.
Végezetül kívánok lassuló, mélyülő utolsó ádventi napokat, mézeskalácsillattal, igazi találkozásokkal, csillogó fényekkel, csilingeléssel, szeretettel,
Kinga