Hanna ötödik születésnapja

Hanna az egyetlen gyerekünk, akinek nem volt születésnapja Malajziában. Épp itthon ért minket tavaly is, és idén is a nagy nap.
Az idei kicsit szétesősre sikeredett a napján, de ez Hannát egy cseppet sem zavarta. A nagyszülőknél töltötték a délelőttöt Mikolttal és Áronnal együtt, én pedig intéztem az utolsó simításokat, közben végig nagy hálával gondolva a felvigyázókra, mert a sok apróság bizony kitöltötte a délelőttömet teljes hosszában.
Mire mindennel végeztem már ebédidő volt, Áront hazavittem, de a lányok Mariékkal aludtak délután.
Dani is megérkezett, mire vége lett a sziesztának, már csak a lányok hiányoztak, nekem Hanna már meglehetősen... Jó lett volna az egész napot csak vele tölteni, azt hiszem megérdemelte volna, hogy végre legyen egy már régóta emlegetett lánynapunk... majd jövőre. :)
A nap komolyságához, és fontosságához mérten, méltóságteljesen öltözött át a szép ruhájába, és a nappaliban várta a köszöntőket. Márkus velünk volt, de mert a mamám a munkából kicsit később tudott elszakadni, mint terveztük, már tűkön ült az ünnepelt, mire végre befutott ő is. Közben fényképeztem, és ámuldoztam, milyen nagylány lett, mennyire kinyílt, mióta hazajöttünk, mennyit változott... és hogy mennyi minden történt velünk ez alatt a meglehetősen gyorsan elmúlt öt év alatt.
Anyukám érkezése után menetrendszerűen történtek az események, nagyobb meglepetések nélkül, ajándékot adtunk, a kicsik természetesen nem tudták kivárni, míg Hanna kibontogatja a három csomagot, és egymás szavába vágva kiabálták, hogy ez az enyém... aminek Hanna nem kimondottan örült :). Az ajándékoknak viszont igen, sőt minden egyes darab után csillogó szemmel kiabálta, épp ilyet akartam!!! :) Még sosem hallottam tőle ezt, és rettenetesen jó volt látni, hogy tényleg minden talált.
Még a hétvégén kaptunk Sáráékól is egy kis csomagot, amiben volt egy rajz is, Hanna és Sára királykisasszonyokkal, innen is köszönet érte, Hanna hosszan nézegette, és ez volt az első pont, amikor hárman nagy egyetértésben mesélték, mi és ki van a képen. :)
Volt aztán még torta is, gyertyafújással és tüzijátékkal, és este elalvás a puha nyuszival, ami természetesen épp olyan, amilyet akart :)
Az ünneplés pedig nem ért véget ezzel, vasárnap az egész család volt nálunk (a pénteki habkönnyű költözködés után) Hannát ünnepelni. Szeretem ezeket az együtt töltött alkalmakat, pláne, hogy most már Blanka is teljes jogú gyerekszereplő minálunk, és megy a nagyok után, játszik velük, figyeli őket, nagyon jó látni, ahogyan az eltelt egy év mit sem számít az ő kapcsolatukban, és örömmel, nyitottan kapcsolódnak egymáshoz az unokatesók. :)
A nagycsaládi köszöntés éppen olyan hatalmas éppen ilyet akartam mondatoktól volt hangos, és Hanna valóban mindennek határtalanul örült. Blanka rajzának, a babaruhának, a kirakónak, és persze a rollerjének, amivel (miutrán három férfi gondosan összeszerelte neki )gyakorlatilag az este hátralévő részében megállás nélkül kavart körbe körbe a lakásban. Na jó, néha azért leült pihenni, például a tortázásra. A tesók is mind beleszerettek a járgányba, Mikolt még az este folyamán megtanult bánni vele, Áron pedig a maga sajátos módján tolta úgy, hogy a két lába közé vette, de egyik lábát sem tette rá. :)
Sajnos egész családkép nem készült, de nem lehet mindent egyszerre :)